Miért szeretik az emberek a diktátorokat és így a diktatúrákat?

10: Nem tudom. Én még olyan korban nem éltem, ha konkrétan megmondják, hogy mit kell tennem. De a túl nagy szabadság sokszor káosz. Nem egyéni szinten, hanem a társadalom szintjén. Több szabály, egyszerűbb, átláthatóbb helyzetek.

Nyilván nem egy katonai diktatúrában. Ahogy írtam, az igazi diktatúrára szerintem senki sem vágyik.

De most sok olyan országra is azt mondják, hogy diktatúra, ami klasszikus értelemben nem az.

Ősi törzsi berögződés. Minden törzsnek, vagy az állatoknál falkának, mindig van egy domináns főnöke, aki uraklodik a többiek felett. Ahogy a csoportban élő állatoknak, úgy az emberek nagy részének is szüksége van valakire, aki uralkodik felettük, megmondja mit tehetnek, mit nem, mi az irány. Mert nem önállóak. Ehhez fabrikálnak valamilyen ideológiát, összeállítanak egy érvcsomagot. Például hogy a diktatúrában legalább rend van. Diktatúra nélkül is lehet rendet csinálni, de nem is az érv a lényeg, hanem a vágy a vezetőre.

Szerencsére fejlődik az emberiség és egyre több az önálló entitás, akinek nincs szüksége arra, hogy valaki felette uralkodjon.

A diktátorok nem kevés energiát fektetnek abba hogy megmagyarázzák és elhitessék az emberekkel hogy szabadságban élnek vagy fognak élni, csak még ezt meg ezt kell legyőzzük és utána. Minden rendszer azt állítja magáról hogy demokrácia.

Így mondhatnám nem szeretnek diktatúrában élni mert sokan nem is tudják hogy abban élnek.

Olyan mint egy 14 éves gyereknek aki szegény az Orbán rezsimben nőtt fel, magyarázni milyen volt mikor még demokrácia volt Magyarországon és volt miniszterelnök-jelölti vita, koalíciós megállapodás, a parlament döntött és rendeletileg Orbán, meg volt tétje egy korrupciós ügynek, egy kormányfői hazugságnak, kormány bukott bele stb.