Klímaváltozás miatt fenntartható a folyamatos gazdasági növekedés? Akik ellenzik az újraelosztást azok szerint meddig nőjön még a gazdaság, hol legyen vége? Létezik olyan, hogy zöld növekedés?

A gazdasági növekedés nem a klímaváltozás miatt nem fenntartható, hanem a fosszilis energiahordozók lassú (egyre gyorsuló) elapadása miatt. 30 éve még azt mondták, hogy kb. 150 évre elegendő a szén / kőolaj / földgáz tartalék. Manapság -30 évvel később- olyan hírek kaptak szárnyra, hogy jó ha 30 évre elég.

Ezzel az egyre növekvő energiafelhasználással együtt természetesen a felmelegedés is növekszik.

Ez most nem lesz népszerű, de leírom, hogy mit gondolok a fenntarthatóságról.

Lehet itt a fejlett világban áltatni magunkat a veganizmussal, zöldítéssel, születésszabályozással, miegymással, de sajnos az igazság ennél sokkal durvább és mélyebben gyökerezik. Maguk az alappillérei a jóléti társadalomnak azok, amik nem fenntarthatóak hosszú távon, ha belegondol az ember. Úgymint a mindenki által hozzáférhető színvonalas egészségügy, színvonalas oktatás és szabad pályaválasztás, anyagi gyarapodás, ellátási biztonság, és lehetne még sorolni; talán azt sem kell külön ecsetelni, hogy melyik milyen problémát generál egy idő után. Hogy is nézne ki egy valóban fenntartható és természetközeli civilizáció? Kb. hasonló modell, mint amit a szociális rovaroknál láthatunk. Szigorú kasztrendszerben, egy szűk kiváltságos réteg irányítása alatt húzd az igát, tartsd fenn magad alapszinten, hozz létre utódokat, és dögölj meg időben. Emellett persze kellenek a gyerekbetegségek, járványok, háborúk, katasztrófák is, hogy a kevésbé életrevalókat kiszelektálva tartsák kontroll alatt a szaporulatot. Nem mondom, hogy én ilyen világban szeretnék élni, sőt, de attól még ez a helyzet, és meg lehet nézni, hogy milyen irányba tartanak a dolgok manapság.

Ami pedig a fejlődő országokat illeti: némi fáziskéséssel, de ott is hasonló folyamatok zajlanak. Azzal a különbséggel, hogy eleve szűkösebb lehetőségekkel indulnak (ami eleve nem tudna egy jóléti demokrációt fenntartani), annak is jó részét sok esetben a fejlett világ igényeinek kielégítésére fordítják egy ideje, számosságban pedig sokkal nagyobb súlyt képviselnek. Viszont ott is ugyanúgy látható a népességrobbanás, meg hogy próbál mindenki a maga módján kitörni a klasszikus keretek közül, miközben lassan, de biztosan ők is egyre nagyobb fogyasztási igénnyel jelentkeznek - mindez már ma is nem kevés konfliktus forrása, ami a belátható jövőben csak eszkalálódni fog.