Miért követi az elnyomást forradalom?

Tudod a szajkózás nem magyarázat, csak unalmas. Az elnyomás lényege az elnyomás. Mármint a te elnyomásod. Eleinte sazt hiszed, nem is az. Később reménykedsz. Aztán már fáj is. Meddig tudod a kezd jéghideg vízben tartani? Miért rántod ki? Mert nem bírod tovább, akkor már minden mindegy.

Forradalom. Ez egy gazdasági, politikai robbanás. Tűrtünk, tűrtünk, mikor tovább nem bírtuk, már semmi se számít. Valaki elkiáltja magát, üssük agyon. Agyonütjük, nem gondolkodunk. És ezért nem vesszük észre, mindenkit agyonütöttünk-e. Nem is figyeljük. Párat lecsapunk, győzelmi mámorban úszunk (nem a lecsapástól, hanem mert úgy véljük, felszabadultunk, nem kell tovább tűrni). És mert hülyén csináltuk, páran maradnak, szólnak a szomszéd diktátornak, és jön a megtorlás. Most ők ütnek agyon. A többi meg megy a járomba, tessék robotolni tovább. Aztán megint nem bírjuk, forradalom, megtorlás, diktatúra.

Van egy másik eset is. A normálisak nem engedik a túlhatalmat, mert tudják, a forradalom és megtorlás a vége. Ők gondolkodnak. És már csírájában elfolytanak minden elnyomást.