Miért mondják sokan, hogy mi ugyanúgy Kádár népe vagyunk, mindegy,hogy 2023 van?

Megalkuvók, gyávák vagyunk, beletörődünk a saját rossz sorsunkba, nem merünk kiállni magunkért, a saját érdekeinkért, saját igazunkért. Érezzük, hogy nem jó a rendszer amiben élünk, látjuk a hatalmas igazságtalanságokat, a milliárdos lopásokat, miközben romokban az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a közlekedés, az utak állapota, a nyugdíjrendszer stb., de nem megyünk ki tüntetni ellene, mert tartunk a retorziótól, a megtorlástól. Tartunk attól, hogy bajunk eshet, ha ki merjük nyitni a szánkat, kirúgnak a munkahelyünkről vagy nem kapunk segélyt vagy a tanár megbuktatja a gyereket az iskolában, ha fel merünk szólalni ellenük. Inkább elnézünk a hatalmas korrupció és az igazságtalanságok felett, csak hagyjanak minket békén. "Nem szól szám, nem fáj fejem." - gondolkodásmód van. Nincs akarat és elegendő bátorság bennünk az összefogásra, hogy együtt közösen összefogva bármilyen gaz kormányzatot el tudnánk kergetni, tök mindegy hogy bal- vagy jobboldali legyen. Nincs összetartás. Ehelyett mindenki csak a saját maga kis egzisztenciáját félti, hogy "jajj, csak engem ki ne rúgjanak pl. a munkahelyéről".

Ha megnézed pl. a lengyeleket vagy a románokat, ott nagyon gyakoriak a több százezres, milliós tüntetések az utcákon, tereken. Ők felfogták és megértették, hogy közösen összefogva fel tudnak lépni a kormányaik rossz döntései ellen. Ha egyszerre sokan összefognak és közösen kiállnak magukért, nem rúghatnak ki mindenkit egyszerre a munkahelyükről, mert csődbe menne az ország. Mi nem jutottunk idáig. Nálunk mindenki csak a saját maga álláshelyét félti, ezért nincs összefogás. (Lásd pl. tanártüntetések. A tanárok egy része tüntet, a másik része meg csendben lapít. Más országokban a tanárok mellett még az orvosok, vendéglátósok, mezőgazdasági dolgozók is kiállnak és összefognak és kimennek tüntetni, mert tudják, hogy legközelebb fordított helyzetben mellettük is kiállnak majd a tanárok. Én kiállok melletted, ha bajban vagy, mert tudom, hogy te is ki fogsz majd állni mellettem, amikor majd én kerülök bajba.) Ha pedig nincs összefogás nálunk, akkor BÁRMIT megtehetnek velünk gátlástalanul. Olyan törvényeket hozhatnak a fejünk felett, amilyeneket csak akarnak, mert tudják, hogy úgysem fogunk összefogni és közösen tiltakozni ellenük. Erre számtalan példa is van az elmúlt évtizedekben. Ezt jelenti a "Kádár népe" kifejezés. A szolidaritás, az összefogás hiányát, a félelmet, hogy inkább csendben maradunk és nem lázadozunk, mert abból csak bajunk lehet, inkább meghunyászkodunk vagy akár még be is nyalunk, csak ne bántsanak minket. Tudjuk, hogy nem jó az amiben élünk, de nem teszünk ellene semmit, lapítunk. Mert Kádár népe vagyunk.

Az 1# jól összefoglalta a tutit.

Az idő pörög, a mi népünk meg szinte semmit sem tanul, nem akar fejlődni: még mindig as "dicső" múlt a fontos: 1848, 1956, 2006...

Nem, érthetik pozitívan is.

Akkor volt a legjobb.

Akkor jó volt, és az akkori nép most is azt akarná.

Tiltva voltak az elmebeteg vallások. Bizonyos dologban szigorúak voltak, de minden másban azt csinálhattál, amit akartál. Sokkal szabadabb volt, mint most, ahol minden tilos.

Ahol nem ihatsz alkoholt, nem ehetsz húst, nem lehetsz férfias, nem lehet kocsid, meg kell döglened, ha nőt látsz, vagy b*zit, mert akkora hatalmuk van, az egy jó hely?

Kádár népe jelzőt több szempontból vizsgálhatjuk, pl. városi és falusi emberekre vizsgálva. Például disznóvágás volt falun a 70-es években, ahol szokás szerint az összes férfi rendesen berúgott, de másnap menni kellett dolgozni. Nem baj, mert még ittas állapotban is lehet menni dolgozni, vagy épp beszólni, hogy kések, mert a főnök meg szüreti bálon volt, és ő is elnéző, mert ő is berúgott tegnap. A portás meg úgyis beenged, ha megfejeled a pálinkaadagját a gyárból való lopkodásért cserébe.

A városi ember lenyomta a 8 órát, Hofit nézett a panellakásban, vagy lement a haverokkal sörözni a kocsmába, amíg az asszony főz. Hétvégén meg kimentek a dácsába kertet gondozni. A wartburgot mindenki megszerelte a tyúkudvarban, vagy a panelházak között.

A kádár népe mentalitás azért van jelen a társadalomban, mert akkor a munkahelyek nagy részén, a való életben is hagyták, hogy az emberek természetük, habitusuk szerint azt csináljanak, amit akarnak majdhogynem.

Nem katonás fegyelem a munkahelyeken, valaki évtizedekig elvegetált a gyárudvaron seprűt lóbálva. ma ez lehetetlen küldetés lenne. Ha egy bányaüzem kemény hely is volt, az maga a frontfejtés volt, de ott is jó hangulat volt mindig. A többi kisegítő: villanyszerelő, sínpályás, szivattyúőr, kaskezelő, előfúrós, légvágatos meg ivott, evett, kártyázott, aludt. Ha valakinek valami tárgy kellett otthonra, az egy héten belül biztosan ott volt valahonnan, a munkahelyről, az ismerős munkahelyéről, a családtag munkahelyéről, 2 liter pálinkáért mindenkivel lehetett üzletelni, mindenki korrumpálható volt. A körzeti rendőr nálunk pl. a kocsma vendége volt folyamatosan, és csak azt büntette, aki valóban a közösségtől eltérő rosszat csinált, balhézott, késelt. Az ittas vezető, aki a szőlőhegyről jött lefelé, az már haver volt, neki csak ejnye-bejnye járt, mert a rendőr is a pinceszerre igyekezett általában.

Búcsúhétfőn a férfiak nem dolgoztak, hanem a szőlőhegyen mulatoztak, ma 12 órát nyomnak a multinál, vagy valami lehúzós maszeknál.

A probléma lényege az, hogy a magyar néplélekhez a Kádár-rendszer állt a legközelebb, mert az engedte szabadjára, józan paraszti ész szerint élni és érvényesülni az embereket. Plusz amit írtak, megalkuvók vagyunk, "ha befogod a szád, nem lehet bajod, van munkád kenyered, és biztos holnapod" szerint éltek az emberek. Mivel nem volt technikai és elektronikai, kommunkációs forradalom akkor még, az emberek összejártak, ez is hiányzik sokaknak, magányosak. Régen a legkisebb faluban is volt élet, mára ez megszűnt.

A lényeg az, hogy hiába nem élt akkor a mai fiatalság, most is bennük van szinte genetikailag, mint a felnőttekben, hogy kellene kiosonni cigarettázni a melóban, áhh, ezt a poharat még megiszom, holnapra kimegy, meg ez a vaslemez jó lenne otthonra, valahogy meg kellene szerezni. Csak hát régen mindent ki lehetett vitelezni, most meg nem, és ezért is sír öreg-fiatal.

Pl. a szocializmusban a magyar történelem egyes fejezeteinek megkérdőjelzése volt a nagy bűn, amivel az átlagember nem igen foglalkozott, főleg, hogy langyos vízben éldegélt mindenki. Ma ehhez képest( nem szeretnék vitát, csak tényeket írok) tilos a petárdázás, a dohányzás a zárt terekben, a kerti hulladék égetést szabályozták, a közlekedési tiltó táblák megszaporodtak még falvakon belül is, mindenhol kamera van de a bűnözés mégis nagyobb, állatvédelem a tetőfokon, embervédelem a nullán. Valamint régen tudtad, holnap is ennyi lesz a kenyér, a benzin, holnap is oda mész be dolgozni, ugyanaz a főnököd, ugyanazt csinálod, ugyanazzal a kollégával. Ma meg semmi nem biztos, ez hiányzik az embereknek.