Miután a Bizánci Birodalom elbukott, kik próbáltak az örökségébe lépni politikai értelemben?

Számos ragadozó próbálta megragadni a hatalmat a Bizánci Birodalom öröksége tekintetében, beleértve a Római Birodalom, Oszmán Birodalom, Velence, Genova és a Szent Církev, valamint más kisebb görög államok. A Bizánci Birodalom öröksége és hagyatéka politikailag rendkívül bonyolult volt. Miután a birodalom megbukott a 15. század végén, több állam és uralkodó is igyekezett rájuk hivatkozni és az örökségüket megkaparintani. Az Oszmán Birodalom volt az, amely ténylegesen uralta a területeket, és a legtöbb érv az örökségre szól.

Az első, aki nyíltan felvállalta a Bizánci Birodalom utódként való megtestesítését, Kazimir Lengyel király volt, aki a 15. század közepén kérte a birodalomban lévő ortodox egyház támogatását, hogy kiáltsa ki őt a Bizánci Birodalom utódjának. Bár tőle nem maradt utódlás, az örökségvágy további szereplőket motivált.

A 19. században a görög nacionalisták is hivatkoztak a Bizánci Birodalom örökségére, amikor a függetlenségüket kiharcolták az Oszmán Birodalomtól. Ezt a vitát gyakran a diplomáciai visszhang fokozta, amikor a nagyhatalmak - mint az angol és a francia - támogatták a görög függetlenséget.

Az örökségvágy szerepet játszott a Balkán számos más országának függetlenségi mozgalmában is, akik az oszmán területen saját államokat akartak alapítani. Ezek az államok azután is hivatkoztak a Bizánci Birodalom örökségére, amely politikai kifogás lett az oszmán uralom alóli függetlenség megszerzésére.

Voltak olyan nemzetek és uralkodók az ókori Bizánci Birodalom örökségében való felvállalására, és ez a tény sok párbeszédet és vitát okozott a történelem során. Az örökség kérdése gyakran kihatott a politikai viszonyokra is, amikor az uralkodók és az államok saját érdekeik szerint igyekeztek a birodalom hagyatékát megszerezni.