Hogyan vélekedik a társadalom azokról az emberekről, akik sohasem mennek el szavazni?

Notórius nem szavazó vagyok, sose megyek szavazni, az ismeretségi körömben hírhedt is vagyok erről, mert sajnos a többségük elvakult rajongója/gyűlölője valamelyik oldalnak.

Leírom, hogy a szavazni járó droid ismerőseimmel, barátaimmal, családtagjaimmal milyen beszélgetések szoktak lezajlani.

Több fajta érvvel szoktak b-sztatni.

1-es számú érv, a "te szavazatod is számít"

Ő: hát de mi van, ha pont a te szavazatodon múlik, hogy marad-e ez a mocskos kormány / átműti-e márkyzay a gyerekedet(pártszimpátiától függően nyilván)?

Én: pont lesz-rom, sose függtem a kormányok kénye-kedvétől, nincs befolyással az életemre egyik sem.

Ő: Hát ha neked mindegy, akkor akár el is mehetnél és szavazhatnál X pártra a kedvemért(az ő pártjára, nyilván)

Én: nem pazarlom erre az időmet, és amúgy se múlik semmi egy szavazaton

Ő: És ha mégis?

Én: Ha mégis, akkor rámfoghatod majd, hogy sz-r az életed

Ö: ööö, jó, hagyjuk inkább

Természetesen még soha, egyszer sem fordult elő a választókerületemben, se országos listán, hogy egyetlen szavazatnyi különbség volt.

2-es számú érv, a "ha mindenki így gondolkodna"

Ő: ha mindenki így gondolkodna, akkor sose lenne leváltva ez a mocskos óbán/gyúcsány/horngyula/stb.

Én: A valóságban soha nincs olyan, hogy mindenki, meg senki, ezek elméleti kategóriák, nincs olyan, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint én, de olyan sincs, hogy senki se. Egyébként is, ha mindenki így gondolkodna, mint én, eleve hatalomra se került volna óbán/gyúcsány/akárki, mert senki se szavazott volna

Ö: ööö, jó, hagyjuk inkább

3-as számú érv, az "akkor ne panaszkodj majd, ha.."

Ő: de akkor ne szidd majd a rencert, meg ne panaszkodjááál!!

Én: Panaszkodtam valaha is?

Ő: Nem de.. ööö, jó, hagyjuk inkább