Miért olyan nehéz a transznemű emberek wc-ztetésének kérdése?

Transznemű lány vagyok, 24 éves.

Még mielőtt elkezdtem a hormonokat, és megnövesztettem volna a hajamat, sokszor gondolták azt, hogy leszbikus lány vagyok. Ekkoriban kettős életet éltem. Volt, amikor "férfiként" kellett prezentálnom magam, hogy bizonyos emberek ne tudják meg. Pl. egyetemen, vagy a rokonoknak. De már ekkor is volt, hogy femininen öltöztem fel. A hosszú haj illúzióját egy paróka segítségével oldottam meg. Életem első női wc-s esetétől rendkívül féltem, hogy mi van, ha látják rajtam, hogy transznemű vagyok. De nem történt semmi. Bementem, pisiltem, kezet mostam, távoztam. Senki nem szólt semmit érte. Ezután már nyugodtan mertem női mosdóba járni, nem féltem. De ha a "férfias" prezentációm volt, akkor a férfi mosdót választottam.

Azóta mellig érő természetes hajam van, és 1 éve hormonokon vagyok. Passing vagyok, nem nézek ki úgy, mintha transznemű lennék, és ezt megerősítik a külső vélemények, emberi reakciók, testbeszédek. Eszembe nem jutna a férfi mosdóba menni. Veszélyezve érezném ott magam, annak ellenére, hogy sokan azt szeretnék, hogy a transznemű emberek a születési nemüknek megfelelő mosdóba járjanak. Pedig mi csak pisilni szeretnénk. Nem lehetne azt úgy tenni, hogy közben ne féljek attól, hogy valami gyanakvó emberke azzal a gondolkodással, hogy "itt van a férfi wc-ben, tuti pénisze van" megüssön?

Ez a születési nemes megoldás abból a sebből is vérzik, hogy egy transznemű férfi, aki sok éven keresztül tesztoszteront szed, és szakálla van, izmos, az a női wcben - merthogy az a születési neme - milyen reakciót váltana ki az éppen ott tartózkodó lányokból?

A koedukált mosdó egyébként több szempontból hasznos lenne, például lánygyermekes apukák sokszor nem tudják, hova menjenek, ha a kicsinek pisilnie kell. De megértem, hogy ez nem mindenhol kivitelezhető.

Ha nem az, akkor miért akkora baj, ha én transznemű nőként a női mosdóba megyek?