A háborús tudósítók hogyan, milyen módon "dolgoznak"?

[link]

7. perctől nézd.

Tvrtko is haditudósítóként kezdte kamaszkorában.

A kérdésnek két oldala van. Az egyik az infrastruktúra, technika. Ahhoz egyáltalán nem szükséges "safe space".

A háborús Ukrajna még mindig messze nem olyan extrém terep a tudósítók számára, mint Afrika, Afganisztán, a Alaszka, a Himalája, vagy a déli sark, de ezeken a helyeken is megoldják a munkát már évtizedek óta.

A nincs fűtés problémára elég régóta találnak megoldást a hegymászók, túrázók, a média is (ugyanonnan beszerzett) megfelelő felszereléssel indul útnak, hogy ne fagyjanak meg fűtés nélkül sem.

Hogy "neki mégis bírja a laptop" arra elég jó megoldás, hogy visznek magukkal egy csomó akkut. Jó ideje léteznek már olyan PowerBankek, amiről akár laptopot, meg kamerát is lehet tölteni, de 20 ezer forintért nekem is van a kocsiban inverter, amiről bármilyen 220 voltról működő dolgot lehet használni, csak járjon a motor.

Ahol nagyon problémás a működést tartósan biztosítani, oda meg általában csak időszakosan mennek be a tévések. A feltöltött akksikkal bemennek, felveszik az anyagaikat, aztán visszamennek a biztonságosabb, megfelelő infrastruktúrával ellátott helyre. Háború esetén különben sem érdemes folyamatosan a tűzvonalban tartózkodni és feleslegesen kockáztatni. Addig mennek oda, amíg ott kell lenni, hogy tudósítani tudjanak róla, aztán eljönnek onnan és biztonságban dolgozzák fel az anyagokat, biztonságban pihennek. Bármilyen meglepő a magyar határról tudósítva sem a határon alszanak az újságírók, meg a segítők, hanem a közeli településeken, ahonnan a határ könnyebben/gyorsabban megközelíthető, mint Budapestről, de mégis több szállás lehetőséget, nagyobb kényelmet biztosít, mint a határmenti kis falvak (ahol jóval kevesebb a szálloda is).

Ahol nincs kábeles net ott mobil netet használnak, ahol nincs mobilhálózat sem, ott műholdas rendszerekkel dolgoznak, de ha nincs más megoldás, akkor be-ki ingáznak. Megcsinálják az anyagot, aztán kihozzák a felvételt olyan helyre, ahonnan meg van a lehetőségük továbbítani. Kellően nagy tévék akár külön futárokat is alkalmazhatnak, akik egy másik kocsival beviszik a feltöltött akkukat és üres hordozókat, átadják, aztán kihozzák a felvételeket és lemerült akkukat, míg a stáb odabent forgat. Régen, amikor még filmre dolgoztak nem csak a fotósok, de még a tévések is pontosan így történt a háborús tudósítás. Mióta feltalálták a kábelen történő képtovábbítást, erre már nincs akkora szükség, de ha mégis, akkor meg tudják oldani. Elég régóta elég sok féle háborús és egyéb katasztrófa helyzetből tudósítottak már az elmúlt évtizedekben.

A felvételeket meg pláne ilyen helyeken egyre kevésbé utómunkázzák. Elkészül és gyorsan elküldik. Sok esetben még laptop sem kell hozzá, közvetlenül a fényképezőgép csatlakozik a telefonra és mennek a képek a szerkesztők szerverére. Már nagyon régóta olimpiát és focimeccset is úgy fényképeznek, hogy egy LAN kábel megy csak a fényképezőgépbe és a fotós nem is látja a képeit csak azután, hogy megjelentek.

A tévék is nagyon régóta képesek bármit élőben továbbítani akár mobil netet használó szerkezetekkel, amikben van 6-8 SIM kártya a stabilabb sávszélesség érdekében több féle szolgáltatónál, akár műholdon ott is, ahol nincs telefon hálózat sem.

A kérdés másik oldala a propaganda, hitelesség kérdése már jóval összetettebb.

Mivel az emberek értékrendje, világnézete és ebből adódó helyzet értékelése gyökeresen el tud térni, ezért hajlamosak az emberek alapvetően máshogyan értelmezni ugyanazokat a tényeket. Minden tényről viszont nem lehet tudósítani a médiában, mert egy soha véget nem érő összefüggéstelen katyvasz lenne, ha csak letennének egy kamerát valahova és minden megjelenne a médiában, ami előtte történik - és már az is manipuláció lenne, hogy milyen irányba néz a kamera. Szóval a szerkesztés elkerülhetetlen. Teljes objektivitás nem létezik. Az ember képtelen rá. Legfeljebb próbálkozni lehet vele, hogy a másik vélemény is megszólal-e akkor is, ha nem értesz egyet vele, rákérdezel-e az általad vitatott pontokra és hagyod-e, hogy a másik megpróbálja elmagyarázni, amit nem akarsz elfogadni, vagy meg sem jelenik a másik álláspont, mert te a sajátodat tartod kizárólagos létjogosultságúnak - illetve szándékosan hülyének állítod be a másikat, ha már egyszer ezt gondolod róla.

"amiben Amerika a világon a legjobb", ahhoz azért a magyar, orosz, kínai, indiai, (náci, aztán kommunista, majd demokratikusabb) német, de arab és még nagyon sok másik ország is elég sok mindent hozzáírt a történelem során.

Hitler, Goebbels, Horthy, Rákosi, Lenin, Sztálin és még sokak szakirodalmában igen komolyan dokumentált jelentősége van a propagandának, de Nixon és Kennedy tévé vitája és egyéb kommunikációs ténykedéseiket is alaposan dokumentálták - meg nagyjából mindenki másét is azóta.

Természetesen Amerika és a nyugati sajtó sem mentes a tények eltérő értelmezésétől és az ezekre alapuló tudósításokról. Elég megnézni a CNN és Fox News közti különbséget ugyanazokról a dolgokról (főleg amerikai belpolitikában).

Az utca embere típusú tudósításokkal eredendő probléma, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lehet reprezentatív. Még akkor sem, ha nagyon szeretnéd. Ha megkérdezel egymás után 10 szembejövőt és mind a 10-nek a véleményét szerkesztés nélkül le is adod, mert tényleg befolyásolás mentesen akarod bemutatni az emberek véleményét, akkor is ugyanúgy megvádolnak vele, hogy te direkt válogattad össze a megszólalókat, hogy a saját véleményed tükrözze. Akkor is, ha nem tettél ilyet. Viszont mivel a 10-ből legalább 2-3 nem akar válaszolni, legalább 2-3 olyan terjengősen válaszol, hogy már rég nem a kérdésről beszél, kénytelen vagy szerkeszteni valamennyit rajta, hogy le lehessen adni a tévében, mert azt a 10 véleményt 5 percben meghallgatják az emberek, de a teljes másfél órát, ami alatt elkészítetted nem fogják végig nézni - pláne, hogy a 10 válasz előtt 10x elhangzik a kérdés is, meg hogy hol fog megjelenni, stb. Szóval szerkesztés nélkül lehetetlen fogyaszthatóan leadni, ha szerkesztesz, azzal meg szükség szerűen befolyásolod a tartalmat. Ha beleteszed a hülyét, aki még a kérdést sem érti, akkor azért vagy manipulatív, ha nem teszed bele az ilyet, csak az érdemi válaszokat, akkor meg azért. Persze lehet mérsékletesebben szerkeszteni, hogy nagyjából egyenlő arányban legyen pozitív és negatív vélemény is. De vajon az 50%-os arány hitelesen reprezentálja-e a vélemények társadalmi arányát?

Egy közvéleménykutatás több ezer válaszból számol reprezentatív arányt. Sőt a megkérdezetteket tudományosan próbálják úgy kiválasztani, hogy a válaszadók köre nemi, életkor, iskolázottsági, társadalmi helyzet, vagyon, stb. szempontok alapján is. hasonlóan alakuljon, mint a társadalmi arányok, hogy a közvéleménykutatás eredménye minél nagyobb eséllyel képviselje a társadalom egészének véleményét. De még az ilyen közvéleménykutatások sem képesek pontos képet adni (választással kapcsolatos témákban egyre inkább pontatlannak bizonyulnak). Akkor egy ilyen utca embere kérdéskörnél hogyan lehetne vajon hitelesen leképezni a "valós társadalmi véleményt"?

Persze ha az a cél, hogy 10-ből 10 azt mondja, hogy X és addig csinálod, amíg azt nem mondják, amit kell, az egyértelmű, szándékos manipuláció. De ha nem ez vezérel, akkor se lesz semmivel reprezentatívabb. Akiknek a véleménye egyáltalán nem, vagy csak nem szerintük megfelelő súllyal jelenik meg, azok mindenképp igazságtalannak, hiteltelennek érzik majd.

Van hiteles haditudósító és van hiteltelen. Ahogy van igazi sportoló és olyan, aki doppingol. Ahogy van olyan, aki lediplomázott és van, aki vette.

Te voltaképp a hiteltelenséget kéred számon azon, aki hiteles, mert ahogy kinéz, te nem fogadod el, hogy van hiteles ember, aki próbálja pártatlanul végezni haditudósítói munkáját.