Mindenki a harccal meg a "hazával" van elhavazva, de ezeket átgondolta bárki is? Miért nem tudnak gondolkodni az emberek?

Egy facebook poszt alatt olvastam kommenteket, mint:

"Ha olyan ország lenne Magyarország, ami számomra védelemre érdemes, akkor lehet. Ha a demokrácia nemeztközi etalonja lennénk, akkor szintén lehet, hogy harcolnék. Ha a szabadságjogok betartásának szinonímája Magyarország lenne, akkor valóban megfontolnám. Jelenleg viszont egyáltalán nem."

Ez alatt válasz, mint:

"Szerintem teljesen érthető, hogy nem akarsz harcolni és én szívemből kívánom, hogy sose legyen rá szükség. De tényleg úgy látod, hogy csak azért érdemes harcolni, ami tökéletes? Illetve úgy nézem, magyarul beszélsz; feltételezem, élnek itt szeretteid, barátaid; gondolom, segítséget kaptál, amikor beteg voltál; büszkeséggel nézed a magyar sportsikereket, stb. Ezek ellenére úgy írni a hazádról, mintha "nem lenne védelemre érdemes", számomra kissé hihetetlen."

és szintén az első kommentre reagáló válasz:

"áruld el kérlek mely földet s népet tartod hazádnak hontalan kiskutya barátom?"

Sajnos belinkelni nem tudom, és őszintén tartok attól, hogy némelyik nemnormális éjjel torkomat vágná a kommentért, mert előfordulhat, így itt név és arc nélkül reagálnék, reménykedve, hogy eljut értő-olvasó emberekhez is a mondandóm.

Egyéni véleményem, de elkaptam egy szálat ebben az egészben. "Védelemre érdemes"... Nemrég azt olvastam, szídják az ukránokat, mert így meg úgy bánnak/bántak a magyarokkal, hogy így megverték őket pár magyar szóért, meg egyebek. Kérdezem én, egy egyszerű ember forrva a kíváncsiságban, miben más ez, mint mikor a magyar gyerek megszégyeníti, megveri, netán egész életére egy instabil mentális állapotba löki a másik, szintén magyar gyereket? Ugyanez felnőttben. "Nem tetszik a pofád ezért beverem" életvitel. Annyira szídják az emberek a másik nemzetet, mint a ló ilyen szemellenzővel, hogy *ők bántanak minket*, figyelmen kívül hagyva, hogy mi is bántjuk egymást... Gyerekben az "5 kg-val több vagy? dagadt gci, gyere szétverlek". "5 kg-val kevesebb vagy? csontváz gci, gyere szétverlek". Felnőttben? "Te nem X csapatnak szurkolsz, hanem Y-nak? Gyere szétverlek". "Te nem arra a pártra szavazol, akire én? Rád gyújtom a házat".

Érteni, mire célzok? Totálisan mindegy, hogy valaki ukrán, román, britt, amcsi, vagy a hópelyhes fszom tudja mi: az emberek ÁLLANDÓAN bsztatják, bántják egymást.

A kérdésekre ha nem is választ adva, mert nem nekem szól, de ezt is megrágnám.

Ha az országot nézem, harcolnék-e érte, mikor magyar magyart üt, ver, szíd és szégyenít meg akár apróságok miatt?

Harcolnék-e azért az országért, ahol elérték, hogy kisiskolás koromtól kezdve gyűlöljem és folyamatosan megvessem magam, hogy csak azt lássam, hogy egy életképtelen, szeretetre és törődésre, odafigyelésre méltatlan szar vagyok, mert belém ragadtak a szavak, a tettek, az állandó rettegés, az emlékek, hogy volt mikor öten körbe álltak és megvertek, az attól való félelem, hogy "vajon ma ki fog belém kötni, mert olyan kedve van"?

Harcolnék-e azért az országért, ahol öngyilkossági kísérletek után a gyerek pszichiáter annyit mondott, hogy "Neked nincs semmi bajod"?

Harcolnék-e ezért az országért, hogy aztán Nekem legyenek rémálmaim, hogy olyanokat gyilkolok, akik ugyanúgy nem akarják ezt az egészet, mint én, miközben valaki(k) a háttérben csücsülve a ksi bunkerükben kukkolnak, hogy mi lesz a végkimenetel, vagy épp mikor nyomják meg a "piros gombot" hogy lebombázzanak minket?

Egyértelmű a válasz.

Ha a szeretteimet nézem, harcolnék-e értük, akik mellettem voltak, segítettek, felneveltek, majd idővel elkezdtek szídni, rám rántani egy mérgező környezetet, semmibe venni a rosszullétem a saját fájdalmaik enyhítése végett majdnem ugyanarra a szintre jutva hangulatuktól függően, mint akik előtte évekig lehúztak?

Erre még magam sem tudom a választ, mert a szívem ezt mondja, az agyam pedig azt...

Egy másik kommentelő gyönyörűen fogalmazott.

"A mostani Ukrán vezetőség is vesztes csatába, meghalni küldi a lakosait, kb mintha szakadék szélére küldené őket leugrani. Értelmetlen halált halnak, mert egy olyan csatába küldik őket, amit esélyük sincs megnyerni. Székben ülő diktátorok döntéseit nem támogatom".

A kérdésem, ezekbe belegondolt bárki? Kinek éri meg háborúba küldeni az embereket teljesen fölöslegesen? Nem nőttük még ki a középkort? Nem volt még elég annyi meg annyi megemlékezést hallgatni az itt-ott elesett katonákról és civilekről? Miért "Kell", hogy férfiként feláldozzam az életem másik néhány nemnormális miatt?