Más is van így az LMBTQ - val?

Itt vagyok én, mint rejtőzködő transz. 38 vagyok, férj. De gyerekkorom óta tudom, hogy valami nincs rendben velem, kb, mint Neo a Mátrix-ban.

Hozzátartozik, hogy ez nálam a szüleim részéről kezdődhetett, nem tudom, hogy tudatosan, vagy sem, de: anyám gyerekkoromban rendszeresen előadta, hogy ő lányt akart, nem fiút, apám is hangosztatta, hogy nem vagyok elég férfi, még ma sem. Gyakorlatilag kiskorom óta tök mindegy, hogy hány kiló voltam, mindig kövér voltam nekik. Egy idő után elkezdtem érezni, hogy nem duci fiúnak kellene lennem, hanem egy vékony, törékeny, szép lánynak, akit a szülei szeretnének és elismernének -amit fiúként máig nem kaptam meg-. Pubi koromban aztán nálam is jöttek a női ruhák -innen/onnan-, meg a melegpronó, meg az, hogy mindenhonnan az a visszacsatolás jött, hogy a szép lányok messze több előnyt kapnak, mint bárki más. Ma ott tartok, hogy erről nem beszélek senkinek, hazudok magamnak, a páromnak és a családomnak is erről, hogy minden rendben van, miközben belül boldogtalan és frusztrált vagyok, azért, mert egy olyan testbe születtem, ami nem az enyém. Lehet, hogy abnormális, lehet, hogy természetlellenes, lehet, hogy beteges, vagy gusztustalan, de akkor is igy érzem. Nekem speciel sokkalta könnyebb lenne az életem, ha gyerekkoromba lett volna bárki is, akivel kicsit is tudtam beszélni a szexualitásról. Merthogy vidéken, kis közösségben felnőve erre semmi lehetőségem sem volt, csak a társadalmi elvárások, hogy nősüljek meg, és legyen családom.

Én meleg vagyok. Nekem is egy kissé furák a transzszexuálisok, de nem ítélem el őket. Tudom, hogy milyen az, amikor az emberek azért itélnek el, mert más, szokatlan, furcsa vagy.

A legtöbb ember engem sem tud megérteni. Egy átlagos heteró nem tudja átérezni azt, amit mi érzünk. Én sem tudom megérteni a tranzsneműeket, mert nem tudom, hogy mit is éreznek. Ez viszont szerintem nem ok az ítélkezésre.

Egyáltalán nem érdekel, hogy ki hogyan éli az életét. Legyen mindenki boldog, a többi nem számít. Az, hogy ezt hogyan éri el, lényegtelen, amíg ezzel senkinek sem árt. Ki vagyok én, vagy ki vagy te, hogy másoknak megmondjuk azt, hogy hogyan éljen?

Kérdező, nagyon sokszor írod le a "szerintem" szót, és itt ez a kulcs.

Azt, hogy mi hasonlít inkább a mentális betegséghez és mi nem, azt nem te fogod eldönteni, és szerencsére nem is a feladatod. Bízd ezt inkább az orvosokra, szakértőkre. Igen, a modern korban sokan elhiszik, hogy mindenkinek a személyes kis véleménye egyenlő bármilyen témában, de ez szerencsére nincs így.

Jelenleg a transzneműséget nem kezeljük sem mentális betegségként, sem zavarként. Valamint a biológiai nemed nem feltétlenül ugyanaz, mint a nemed. Egy transznemű nő tudományos szempontból nem férfi, aki nőnek akar látszani, hanem nő, aki férfi kromoszómákkal és nemi szervekkel született, de bizonyos komponenseiben (társadalmi szerep, belső megélés, sőt, ami az egyik legfontosabb érv, AGYMŰKÖDÉS) egyértelműen nő. A transzneműek nem másnak akarnak látszani, mint amik, hanem éppen ellenkezőleg: olyanoknak szeretnének látszani, amik valójában.

A legokosabb, amit tehetsz, hogy erre nem húzol fel ideológiákat, nem próbálod megmagyarázni, hogy a te világképedbe mi és hogyan fér bele, hanem elfogadod, hogy ilyen létezik, a világ így működik, és továbblépsz. Sajnos gyakori hiba, amit sokan elkövetnek, hogy azt hiszik, hogy nekik dolguk van azzal, hogy más hogyan éli meg a nemét vagy szexualitását, és meg kell magyarázniuk maguknak, hogy mit és miért fogadnak el ők, szeméyesen.

"Undort belőlem sem, csak kényelmetlenséget, disszonanciát."

Mint az ismeretlen általában. Sokan pont ugyanúgy gondolkodnak a homoszexualitásról, mint te, mert egyszerűen soha nem láttak még melegeket, és ha találkoznak velük, nehezen tudják beilleszteni az addigi világképükbe. Pedig, mint ahogy azt te is mondtad, melegnek lenni teljesen normális. Mások mégis mentális betegségnek tartják, és nem azért, mert orvosilag bármi is indokolná, hanem azért, mert ők így "érzik", vagy esetleg téves fogalmaik vannak a betegségekről. Nyilván ezt te is beláthatod, hogy ez butaság, akkor miért is alkalmazod ugyanezt a logikát transzneműekre?

Az élethelyzetük megismerése pedig igen, befolyásolhatja a benned kialakult koncepciót is. Látszik a hozzászólásaidból, hogy rendkívül keveset tudsz a témáról. Mint az emberek többsége. Azok viszont, akik személyesen ismernek transzneműeket, általában minden szempontból jobban beleássák magukat a témába.

A kerdezo logikaja nagyjabol akkor mukodik sztem ha ugy gondlja hogy a not es a ferfit valaki teremtette.

A valosag sztem ennel bonyolultabb es ezert vannak olyanok akik nem erzik jol magukat azzal a nemmel amivel szulettek.