Milyen rendszert kéne kiépíteni, hogy a bűnözés a lehető legjobban visszaszorítható legyen?

1) KP visszaszorítása, ezzel a fekete és illegális gazdaság nagy mértékben visszaszorítható

2) A sok országban (pl. USA, Anglia) már nagy sikerrel működő "small claims" rögtönítélő bíróságok alkalmazása. Itt kis mértékbű követelések sorsáról döntenek. Ez jelen esetben MO-n egy teljes fekelyuk, hiszen 100e forint alatti csalások gyakorlatilag bármilyen következmény nélkül megúszhatóak

3) Szándékosan nyitvahagyott jogi kiskapuk bezárása. Gondolok pl. arra, hogyha a politikusnak / üzletembernek az összes nagymamája / anyukája / rokona milliárdos papíron úgy, hogy semmiféle tevékenységet nem végeznek ami ezt indokolhatná, a vállalkozó / politikus meg sorra dönti be a cégeket és "eltűnik" a pénz, de bármit megúszik, hiszen nincs szegénynek egy fillér vagyona sem...

4) Büntetési tételek szigorítása. Jelenleg nem igazán visszatartó erő, hogy nagy értékű csalásokért, súlyos testi sértésekért felfüggesztettet meg 1-2 éveket osztogatnak.

5) A büntetésvégrehajtás legyen valódi büntetés. Jelenleg kis túlzással szanatórium egy börtön, lehet benn gyúrni, TV-zni, ingyen fűtés ingyen kaja, sokal rossabbul élnek kinn napi 8 óra munkával. Minimum lenne, hogy a rabok munka által önfenntartóvá teszik az intézményt, nem csak a saját ellátásuk költségét kitermelve, de az őrök fizetését is!

Rehabilitációs rendszert kéne kiépíteni, mert az gyakorlatilag nincs.

Ahol magasszintű van, mint pl. Norvégia, ott nagyon alacsony a visszaesők száma.

Hogy milyen kéne az egy dolog. Hogy milyent lehetne, azt jól mutatják a válaszok.

Orbánról sok rossz elmondható, de idáig még ő sem süllyedt. Még emlékszik valamire abból, amit tanult.

Egyébként Norvégiában nem csak a rehabilitációs rendszer jó. Az életszínvonal is. A tanultsági szint is. Az együttműködés is. A tolerancia is. Nem a bűnözés iránt. Szóval van néhány összetevő.

De például Észak Koreában is alacsony. És visszaeső is alig. Kivégzettek ritkán esnek vissza. A baj csak az, hogy például a bűnözőségről nem a cselekedetek alapján, hanem rámondásra döntenek. "A" rámondja "B"-re.