Mi a véleményetek a kormány ellenzékéről? Az ellenzék is megvásárolható?

Nem a nép helyezte őket hatalomra?

Mi a nép teendője, ha a nép nagyon jól fizetett kihelyezettjei jóval több kárt okoznak mint hasznot?

Hogy lehet hogy a nép elvesztette a hatalmát a saját alkalmazottjai felett?

Lehet hogy tévedek és nem is a nép adott nekik teljhatalmat? Íme egy idézet:

Ma kicsit ünnepélyesebb keretek között gyűltünk össze, azért, mert közös munkánk során egy igen

lényeges állomáshoz érkeztünk el.

Csoportunk eddigi munkájában mind olyan emberek vettek részt, akik mint előtte is, most is kiváló

bölcsességükről tettek tanúbizonyságot.

Feladatunknak tekintettük, hogy segítsünk a társadalmunknak átalakulni egy természetesebb

emberi társadalommá.

Az első helyzetelemzések eredményeként megállapítottuk, hogy az üzlet, a politika és a média a

magukat kellető, hamis értékeikkel elterelték a társadalom figyelmét a valóságról, mi pedig

meggondolatlanul rendszerint belesétáltunk a csapdáikba és így lényegében mi magunk

önkéntesen adtunk ezek kezébe hatalmat saját magunk felett.

Mi felismertük ezt a helyzetet és egyöntetűen úgy láttuk, hogy a kiút ebből a csapdából az ember

természetes értékrendjének a helyreállításán keresztül vezet. Ezt a folyamatot mi munkanyelven

emberré válásnak neveztük.

Az ember teremtésénél fogva a természeti törvények szerint, érző és gondolkodó, tudatos lény. A

természetes emberi tudat pedig éber és értő. A bölcs ember a maga teljességében láthatja a

világot, mert nem enged a hamis büszkeségnek, irigységnek, félelemnek, tudatlanságnak és

erkölcstelen vágyaknak.

Ahogy munkánkban haladtunk előre, rendre megvizsgáltuk a társadalmunkat visszatartó

tényezőket és megállapítottuk, hogy az az állam, amely értünk kéne tevékenykedjen, valójában a

társadalmat súlyos igában tartja. Alapos elemzéssel megismertük az eszközeit, az erősségeit és

gyengeségeit.

Megállapítottuk azt a súlyos tényt is, hogy az ember, bár megtévesztve, valójában mégis önként

hódol be az állami szolgaságba. Ugyanis a magyar társadalom helyzetét vizsgálva kiderült

számunkra, hogy az állam hatalmi státusza a társadalom felett jogilag nem megalapozott.

Felismertük, hogy az államot nem a nép hozta létre, valamint az állam tulajdonosa jogilag nem a

magyar nép. Egyben, többek meglepetésére, megállapíthattuk azt is, hogy az érvényes magyar

államnak nincsen megnevezhető tulajdonosa. Ennek a meglepő ténynek a felismerése adta a

számunkra kiváló alkalmat arra, hogy a magyar társadalom helyre igazíthassa egyik legnagyobb

tévedését és a saját tulajdonába vehesse a felette uralkodó tulajdonos nélküli államot.

Mint mindannyiunk előtt ismeretes, a Magyar Állam tulajdonlására az igénybejelentés 2019.

szeptember 2-án megtörtént a Magyar Köztársaság Képviseleténél, mint az érvényes magyar állam

jelenleg egyetlen működő intézményénél.

A teljesség kedvéért hadd említsem meg itt is, hogy a jogban ez egy ún. eredeti tulajdonszerzési

mód, melyet úgy a magyar, mint a nemzetközi jog is elismer, ill. amiről a már ismert jogi maximák

így fogalmaznak:

1. Ami senkihez sem tartozik, nyilvánvalóan azé, aki elsőként foglalja el.

Illetve

2. Aki előbb van időben, erősebb a jogban.

Ma azért gyűltünk össze, hogy közös munkánk eredményeként, mint a magyar társadalom tagjai,

elsőként valamennyien csatlakozzunk teljes értékű társtulajdonosnak egy jogi aktus keretében.

Még három érdekes dolgot másolnék ide, hogy nekem is meglegyen.

Az első:

Az emberi lény és az állam kapcsolata

1. rész: Az ember és a személy

Ez a cikk a jogról szól, de igyekszünk a lehető legegyszerűbben fogalmazni, így nem kell a

megértéséhez jogi képzettség.

Az államot legtöbb megfogalmazásban hatalmi intézménynek határozzák meg, amelynek

rendelkezési joga van egy adott ország területe, és az állami törvényeken keresztül az adott ország

lakossága felett. Röviden: az állam uralkodik egy adott terület és az azon élők felett.

Ez azt jelenti, hogy a lakosságnak az állammal szemben kötelezettségei vannak, és cserében az

állam jogokat ad (néhány alapvető jogon kívül annyit, amennyit akar). Akinek ilyen módon jogai és

kötelezettségei vannak, azok a jogban az úgynevezett jogalanyok.

Ha azonban elővesszük a nagyítónkat, és a nagyítónkon keresztül közelebbről megvizsgáljuk ezt a

kérdést, akkor azt látjuk, hogy az állami törvényekben az ember szó nagyon ritkán fordul elő, és

akkor is mindenütt az ember tiszteletéről és az ember védelméről találunk dolgokat és még csak

véletlenül sem találunk az ember számára előírt kötelezettségeket.

Ilyenre példák: „Az emberi lét alapja az emberi méltóság.” „Az emberi méltóság sérthetetlen.”

„Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.”

Azt láthatjuk, hogy az törvények nem emberre, hanem személyre vonatkoznak, és mivel az ember a

törvényekben kiemelten meg van különböztetve a személytől, ezért nyilvánvaló, hogy a személy

nem lehet azonos az emberrel, a személy nem jelenthet embert, tehát a személy egy fikció*.

Nos, a komikus helyzet valójában az, hogy bár az állami törvények emberre nem vonatkoznak,

valamint az állami hivatalok (és ide tartoznak a bíróságok is) tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy

az élő ember egyáltalán nem fikció, mégis, ha az élő ember, bár tudatlanságból, mégis a saját

jószántából magát fiktív „személynek” (pl. legelső sorban állampolgárnak) igazolja, ezt a

valótlanságot az állami hivatalok valónak fogadják el és ettől kezdve az embert a törvény hatálya

alá tartozó fikcióként fogják kezelni. Ezért tud az állam uralkodni az országban élő emberek felett.

Tudatlanságból azt hisszük, hogy az állam szolgál minket és a pozíciókat betöltők közszolgák, holott

mi vagyunk a „köz”, és mégsem ők szolgálnak minket, hanem mi őket. Nem mi mondjuk meg, hogy

mit tegyenek az érdekünkben és mennyi fizetésért, hanem ők mondják meg, hogy mit kell tennünk

az államért, azon keresztül értük, és ezért ők mennyi fizetést kapnak tőlünk!

Ezt úgy érik el, hogy elhitetik velünk, hogy mi személyek (fikciók) vagyunk, és mi tudatlanságból

önként személynek vallva magunkat, alárendeljük magunkat az állam, vagyis a „közszolgák”

hatalmának.

Tanulság: a döntés a mi kezünkben van: ha azt kívánjuk, hogy ne mi szolgáljuk az államot, hanem

inkább engedjük végre, hogy az állam szolgálhasson dolga szerint minket, akkor kezdjünk el élni

emberi minőségünkben és például, többé ne gondoljuk magunkról, hogy alantas és élettelen

fikciók vagyunk!

* A jogi fikció az abban való hit vagy feltételezés, hogy valami igaz, ami nem igaz. Jogi érvelésben használják a

törvénnyel szemben felmerülő problémás helyzetek elkerülésére, megváltoztatva a törvény alkalmazását, de a szövegét

nem.