A magyarság már csak a múltjából élő nép, aki ha változtatni kéne és előrébb jutni, akkor csupán tehetetlenkedik?
Észrevehető, hogy sokan sokmindennel nem értünk egyet, ami az országban folyik. Ki ezzel, ki azzal. Pl. a politika milyensége, a gazdasági helyzet, stb.
De amikor valaki előjönne már végre valami radikális(nak tűnő) ötlettel, tanáccsal, amely segítene az egyről a kettőre jutásban, a jó értelemben vett változásban, a haza felvirágoztatásában, akkor mindenki elkezd hőbörögni vagy lapítani, esetleg gúnyolódni.
Így viszont biztosan maradunk mindig ott, ahol a mostani helyzetben. Jó ez valakinek? Akik most hatalmon vannak és nyomatják a mézesmázos nemzeti dumájukat, de amúgy konkrétumokra nem váltva, azok is csak a múltat emlegetik, de semmilyen elfogadható jövőképet nem mutatnak fel.
Akkor tehát elmondhatjuk, hogy lusták vagyunk segíteni magunkon? Vagy tkp. nem is igényeljük ezt? Nem szégyen ez ránk nézve?
"amely segítene az egyről a kettőre jutásban, a jó értelemben vett változásban, a haza felvirágoztatásában, akkor mindenki elkezd hőbörögni vagy lapítani, esetleg gúnyolódni"
Mint például?
2: majd a kérdező is válaszol remélhetőleg, hogy ő mire gondolt, de pl. az is valami lenne, ha nem szavaznának azokra, akik az adójukból a családot iskolázzák, haverokat támogatnak, uszodás házat vásárolnak, magánrepülőt vesznek, stb.
Nem kell elkezdeni az gyurcsányozást, nem csak gyurcsány és orbán létezik. Sőt nemcsak lmp, momentum, jobbik, stb. Ha egyik párt se tetszik, akkor miért nem képes többmillió ember egy olyan pártot létrehozni, ami megfelel? Az nem indok, hogy azért szavazok azokra, akik ellopják a leendő nyugdíjamat meg a befizetett adómat, mert nincs jobb.
#2.: Mint például MIÉP, Jobbik, MHM.
Olyan párt és/vagy vezető kellene az ország élére, amely valóban a nemzet és a haza érdekeit tartja szem előtt, azokért munkálkodik, és talán egy kis megszállottság is van benne a magyar boldogulás, a szebb jövő eléréséért.
Ami a belpolitikát illeti, elsősorban a megosztottsággal és a haszontalan oligarchákkal kéne leszámolni, akik gazdaságunk, vállalataink tönkretételén, kiárusításán gazdagodtak meg. Újjá kéne szervezni és megerősíteni régi jó vállalatainkat, mint pl. az Ikarus, Videoton, Orion, Csepel, Tungsram, stb., ezekkel tervszerű és hazai bázisú ipartelepítést végrehajtani az elmaradott régióinkba is.
Lehetne szervezni nagyarányú közmunkaprogramokat is, mint pl. a Duna-Tisza öntöző- és hajózócsatorna kiépítése, amelyhez a börtönlakók ingyen munkaerejét is igénybe lehetne venni.
Külpolitikánk elsőrendű célja pedig a trianoni igazságtalanságok revíziója, az elszakított magyarság védelme és az elszakított területeink minél teljesebb visszaintegrálása a magyar anyaországba kell, hogy legyen.
Ezen bel- és külpolitika pedig azt a célt kell, hogy szolgálja, hogy megerősítsük hazánkat és népünket gazdaságilag, demográfiailag, geopolitikailag, katonailag, stb.
Ehhez kellene összefogás, céltudatosság és akarat, ami úgy látszik, sajnos nem igazán van meg, pedig volna tennivaló bőven.
"Olyan párt és/vagy vezető kellene az ország élére, amely valóban a nemzet és a haza érdekeit tartja szem előtt, azokért munkálkodik, és talán egy kis megszállottság is van benne a magyar boldogulás, a szebb jövő eléréséért."
Senki sem gátolja meg őket, hogy olyan programot állítsanak össze, amivel elnyerik a szavazók bizalmát. Ez még nem jött össze.
Amúgy számomra pontosan azért nem vonzó, amit írtál. Nem az új korunk új kihívásaira adnak választ, hanem legyen olyan, mint régen. Pontosan olyan, mint a Kádári nosztalgia, mintha semmi sem változott volna az elmúlt évtizedekbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!