Saját tapasztalásod alapján min múlik, hogy valaki felnőtt korában be tudja-e osztani a pénzét?
Velünk született tulajdonság?
Szülői minta?
Zsebpénz?
Nagyrészt korai pénzkezelés (zsebpénz, amiböl megszabott dolgokat magának kell fizetnie és ha nem jut rá, akkor nincs, nem veszi meg neki a szülö), másrészt a családi példa, de emellett még az illetö alaptermészete is számít.
Mi hárman vagyunk testvérek, a legfiatalabb mindenre képes elég pénzt hagyni, a zsebpéznböl marad is neki rendszeresen, a legidösebb úgy-ahogy kijön kb nullára, a középsönek viszont már két nap múlva nincs semmije, és látszólag nem is vett semmit, egyszerüen elfolyik a kezéböl a pénz - pedig mindenkit ugyanúgy kezelnek, senkivel nem kivételeznek.
Érdekes a zsebpénz, valakiknél biztosan működik ahogy följebb is írták, viszont nekem az ellenkező a tapasztalatom. Szerintem egyedül a szülői példa számít.
Soha sem volt "valódi zsebpénzem", mint járandóságom, pedig kértem sokszor. Persze nagyitól kaptam pénzt alkalmakra, és ha a szüleim leküldtek mondjuk a boltba 1000-2000 forinttal, hiába volt a vásárlás összege 2-300 ft, megtarthattam, de sokkal-sokkal kevésbé voltam eleresztve, mint a barátaim, osztálytársaim. Nálunk az volt a minta, hogy ha szükségem volt valamire, hazamentem, megbeszéltük, és ha beleegyeztek, kaptam rá pénzt. A beleegyezés nem úgy ment, hogy "anya, megvehetem? -igen/nem" hangulattól függően, hanem egy értelmes párbeszéd alakult ki a dolgok értékéről, és hasznosságáról, arról miért van szükségem valamire. Akkor is ez ment, ha egy százforintos újságot kértem. Ezzel egy egészséges mértéktartás, és egy alapvető kritika alakult ki bennem, ehhez persze kellett az is, hogy mindez a szüleimben már megvolt.
Megtanultam bánni a pénzzel így elég fiatalon, 19 éves koromtól egyedül, és 20 éves koromtól külföldön élek, most 26 vagyok, ha nem történik valami szerencsétlenség, ami hazavágja a befektetéseimet, szerintem 30 éves koromra a passzív bevételem meg fog egyezni a kapott munkabéremmel, ami azért nem rossz ...
hiányos a kérdés...
Ugyanis a kényszer az egyik tényező, ami igenhamar tanít...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!