Azokban a nagyon fancy Lakáskultúra otthonokban hova pakolják az emberek a cuccaikat?

Amit ma kidobsz,holnap biztosan arra lenne szűkségeg.

Murphy törvényei közül 1

Dísztárgyak nálam sincsenek, viszont "folyamatban lévő" projektek hozzávalóival tele van minden. Ruhák, szerszámok, papírok, meg egy-két egyéb kivételével nincs is állandó helyük a szekrényekben a dolgoknak.

Amikortól felmerül valami, ameddig be nem fejezem, addig szem előtt van, hogy hátha egyszer rászánom magam az elvégzésre. (Néha az az elvégzés, hogy okafogyottá válik a dolog, és kidobom az adott tárgyat.)

Utálom az üres, steril lakásoknak még a kinézetét is.

A Lakáskultúrában jellemzően nem lakott lakások vannak, hanem lakberendezők munkái, beköltözés előtt. Vagy a valós lakások nem sokkal beköltözés után, amikor még negyedóra alatt el lehet takarítani az ott lakás minden nyomát.

Igen, tényleg dobj ki mindent, amit nem használsz rendszeresen, vagy nem okoz örömöt. Pl. lehet, hogy a nagymamádtól kapott kiskori plüssöd nem használod, de nyilván érzelmi értéke van, azt ne dobd ki, az emlékeknek és a hasonló szentimentális tárgyaknak legyen egy tárolódobozod, ebbe tedd bele őket szép rendben. Fordítva, a fogkefe pl. nem okoz örömet, de nyilván nem dobod ki, ahogy az ételtartó dobozokat sem, viszont lehet köztük szelektálni, csak azokat tartsd meg, amiket valóban használsz.

A magyar háztartások igen nagy része tekinti a lakása egy részét raktárnak. Lehet, hogy egy családi házban "elfér" egy ún. kupiszoba (bár engem ott is frusztrálna), de egy 70-80 négyzetméteres lakásban egyszerűen luxus egy szobát erre fenntartani. Nem kell teleraknod a falat szekrénnyel, a cuccot kell redukálni, hogy elférj.

A legfontosabb, hogy sajnos könyörtelennek és őszintének kell lenni, és ez sokszor nehezebb, mint az ember hinné. Nyilván rossz érzés, hogy egy-egy selejtezésnél kiderül, mennyi pénzt szórunk el olyan tárgyakra, amik később csak porosodnak, de sose tarts meg csak azért valamit, mert fizettél érte, ne adj' Isten kifejezetten drága volt.

Nekem a cipőim voltak a legfájóbb pont, egy csomó méregdrága tűsarkút vettem össze még régebben, azt gondoltam, hogy majd szuper csinos és nőies leszek tőlük - mondanom sem kell, hogy a 90%-át nem vettem fel a lakáson kívül, mert hiába márkásak, hiába kerültek kisebb vagyonokba, ha kényelmetlenek. Nem vagyok mazochista, szóval világossá vált, hogy nem fogom őket hordani, és hát nagyon szépen mutattak a gardróbban, de azért na, számomra a cipő nem dekorációs elem.

Egy fekete meg egy bőrszínű darabot megtartottam, a többit eladtam vagy elajándékoztam, ami senkinek sem kellett, az meg sajnos ment a kukába. Sajnáltam nagyon, de tényleg nem vagyunk raktár.

Rokonoknak, barátoknak meg tessék megmondani, hogy ajándékozzanak élményt porfogók helyett :)) Egy közös vacsora vagy egy szülinapi sütizés szerintem sokkal jobb ajándék, mint egy huszadik váza vagy gyertyatartó.