Aki brutál-hangos környéken kényszerük vagy szeret élni, az hogyan vészeli át a hangzavart?

4 évig laktam ilyen helyen, de képtelen voltam megszokni. Télen elviselhető volt csukott ablakoknál, bár nem teljesen szűrték ki a zajt. Tavasztól őszig viszont mi szeretünk (szerettünk volna) nyitott ablaknál aludni, lehetetlen volt pihenni.

Végül úgy döntöttünk, hogy eladjuk a lakást, bár egy szuper helyen lévő (közlekedés szempontjából) teljesen felújított tégla kégli volt.

Most adtuk el és lefoglalóztunk egy csendes helyen lévőt, ahol szintén jó a közlekedés, de végre csend és nyugalom van. Arra direkt figyeltünk, hogy a hálószoba az udvar felé nyíljon, bár az utcán is alig van forgalom.

Lehet, hogy másokat nem zavar a forgalom, mi képtelenek voltunk megszokni, mert előtte mindig csendes helyeken laktam.

Évekig laktunk a debreceni Thomas Mann utcának egy olyan négysávos utcára néző részén, ahol éppen buszmegálló volt előttünk. Ajtócsapódás, zsivaly, illetve a féknyikorgás, de a busz gyorsítása sem leányálom. Valahogy 2-3 hét alatt akklimatizálódtunk tavasszal, amikor már nyitott ablakok mellett aludtunk.

De szerencsére jött a gyermekáldás, és kiköltöztünk Józsára, családi házba, hogy legyen kert, ahol a manó szaladgálhat a friss levegőn. Itt végre nincs akkora zaj.

Szóval az egyeshez hasonlóan mi is elköltöztünk.

A zajt nem lehet megszokni. Folyamatosan károsítja az idegrendszeredet, még akkor is, ha azt hitted, megszoktad és nem veszed észre tudatosan.

Az ember genetikailag még ott tart, hogy nagyon éber a zajokra, az idegrendszer riaszt és menekülésre késztet, akkor is, ha ezt már elnyomod, nem tudatosítod. Aki zajos helyen lakik előbb-utóbb idegbeteg lesz.