Hogy kell lomtalanítani/selejtezni lelkileg?

Szia! Pont ezt élem át én is, költözünk. Elhatároztam, hogy amit nem használok, vagy nem fűz hozzá olyan dolog ami miatt ki nem dobnám semmi pénzért megy. Nem számít kitől van. A ruhákat gond nálkül megselejteztem, ami nem jó, kicsi, az gondolkodás nélkül megy a szemétbe. A következő a régi kazetták voltak. Megnéztem melyiken mi van, ami nem valamelyik családtag esküvői videója, szülinapi videó vagy drága mese kazetta azt kidobtam. Igazából a mese kazetták is mehettek volna, úgysem nézi már őket senki, mire nekem gyerekem lesz videó lejátszó se lesz, mindent letölthetek a netről, de ezeket elrakta, dobozban mennek a padlásra. Szekrény, porfogók - ezekben is méregeltem. Mi az ami fontos valamiért/használom valamire ÉS ki is fogom tenni a másik szobában. A többi kuka. Sulis cuccok: ami még kellhet, egyetemi jegyzetek természetesen eltettem, a többi cucc szintén kuka, a gimis (sőt még az általános iskolás dolgok is meg vannak) mennek a kazánba. Senki nem fogja már használni, felesleges eltenni őket.

Emlékezhetsz a Tudás fája sorozatra, kb 10 éve nagy sláger volt. na abból megvan 2 híján az összes. Soha senki nem olvasgatta, vagy nézegette. Megvettük, eltettük, azóta is ott van a szekrény alján. Ettől is meg fogok válni, hiszen mint írtad csak térfogat.

Gyerekkoromban hatalmas plüss mennyisét halmoztam föl, ők most egy régi táskában vannak, eddig a szekrény ajában laktak, na ők az egyetlenek amiktől nem tudok megválni. Mindhez fűződik valami emlékem, sajnálnám ha nem tudnám megmutatni a gyerekemnek hogy na anya ezekkel játszott. Úgyhogy ők maradnak, a többi cuccot kegyetlenül megselejteztem.

Javaslom gondold végig hogy mi az, amit még használsz (pl társasozni felnőtt fejjel is szeretek), de a sulis cuccokra semmi szükséged már. Ami csak a szekrénybe süllyesztve van és soha de oha nem nyúlsz hozzá, azoknak igencsak menni kell.

Én is nagyon nehezen tudok megválni az ilyen cuccoktól.

Néha elhatározom, hogy most tényleg kidobom amit nem használok, de kb fél óra után már az érzelmeimre hallgatok.

Ja és amit egyszer már a kidobandók közé tettél rá ne nézz mert még meggondolod magad! :)

Szerintem amit tudsz fotózd így később is rá tudsz nézni ha olyan hangulatod van.

Ugyan nem mai kérdés már, de én is nagyon ragaszkodó vagyok. Lomtalanítás alatt a szüleim csak pakoltak, hogy ez sem kell, meg ez sem és ez sem, én meg jópár dolgot visszacsempésztem, hogy ezt még nem lehet kidobni. :( Az első kis hátizsákom, játékok, tárgyak, olyan dolgok, amik mind a gyerekkoromra emlékeztetnek. Nagyon rossz érzés volt kitenni a ház elé, de abban egyetértettünk, hogy ezek már nem használhatók. Amik igen, azokat nem is dobtuk ki, majd jó lesz még unokáknak. :) (szerintem én jobban fogom élvezni, amikor felfedezik az én régi játékaimat, mint ők! :))

Mindenesetre én ilyenkor igyekszem elborult aggyal gondolkodni, hogy minél több dolgot kihajigáljak és nem érzelgősködni, hogy mi mire emlékeztet.

Játékokat pl összepakolnám és elvinném a vöröskeresztnek, vagy megkérdezném a közeli kórházakban, hogy kell-e nekik. Esetleg árvaházban, vagy egy otthonban, mindegy, csak ne a szemétbe kerüljenek.