A tejes diot lehet-e csiraztatni, vagy meg kell varni, amig teljesen megszarad?

Ha az elméletet nem ismered, kopizd a természetet. Az ősz után tél következik, és pihenhet egy fél évet.

[A kisfiam kedvéért egy cserépbe ültettem diót áprilisban. Egy kis rész kilátszódott a földből. Nedvesen tartottam a földet. Eleinte naponta nézte az egész család. Majd 2 hét elteltével már csak hétvégente. Aztán két hónap múlva mindenki lemondott róla, hogy ebből már nem lesz semmi. Csak én locsoltam tovább a nyári melegben is. Már augusztus 20-a is elmúlt, mire kicsírázott. Összeszaladt az egész család. Mindenki megkövetett, és örült, hogy volt elég türelmem, és kitartottam, és nem hagytam abba a kísérletet májusban. Büszkén vitte az iskolába környezetismeret órára. A 35 gyerek közül egyedül ő... (Isten vagy apa, mondta este...]

Ööö, hát a természetben nem áprilisban kerül földbe a mag. :)

Kiszárítod (pl. lakásban) a diót, egy hónap bőven elég, aztán még a tél előtt elülteted a szabadban, lehetőleg a végleges helyére, és már a tél folyamán elkezdődnek a megfelelő folyamatok. Akkor már május táján kikel.

Már feltéve, hogy diófa létrehozása a célod, mert ugye, csak csíráztatást írtál, de annak nincs értelme.

Azt még tudni érdemes, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a nagy szemű dióból kikelő dió is olyan nagy szemű lesz, mert nem tudhatod, a virágpor milyen diófáról származott, azaz hogy nézett ki az apa.