Méhek özöne a szomszédban , ezt hogy lehet elviselni? Muszály? Mert valakiktől ezt munkaként elfogadják és még a nyugdíjba is beszámít?

Nekem konkrétan bogárfóbiám van, de a méhekkel képtelen lennék így ellenségeskedni, mert a világ leghasznosabb rovarai.

NEM CSAK mézet termelnek, hanem a munkájuk alkalmával beporozzák a gyümölcsfákat, abból lesz a gyümölcs amit megeszel.

És igaza van az 1-nek, ha te nem bántod őket, nem visítozol és nem csapkodsz rájuk és feléjük, akkor nem törődnek veled!

Egy méh ezerszer meggondolja, hogy szúrjon, mert abba ő is belepusztul.

Egyre kevesebb a méh, ha kipusztulnak keserve világ fog beállni!

Már kb 15 éve hogy méhészek költöztek a szomszédba, kb 200 kaptárral.

Soha semmi probléma nem volt. Sőt, mivel már idősebbek és jóban is vagyok velük, szoktam nekik segíteni ebben-abban, hol kaptárat pakolni, hol a fűnyírót megjavítani, stb.

Mindig szoktak mézet adni cserébe, most is van vagy 8 üveg mézem! :D

A szüleim régen méhészkedtek és a szomszédban is van kedvtelésből egy "méhtársasház". Vannak így méhek nálunk is, nyilván nem ismerik a telekhatárt, de én kifejezetten örülök, amikor meglátok valamelyik virágon egyet-egyet. Merthogy nem rajban közlekednek családostól, így pedig abszolút nem zavaróak. A darazsak... na azok azok! Ráadásul felénk kimondottan aggreszívek járnak, elég egy legyintés felé és már jön a spanja is bevédeni. Mindenhova befészkelnek, alig győzöm tizedelni őket, úgy szaporodnak, mintha zsákostól öntenék be hozzánk őket.

Mellesleg ha valakinek megélhetése a méhészkedés, akkor ő szezonban minimum két, de az is lehet, hogy több helyre költözteti a méheit (akác, dohány, repce, stb.), vagyis nem a szomszédodban vannak állandóan.

A többit pedig már fent leírták. Méhészek belenyúlnak a kaptárba szabad kézzel és a méheknek eszükbe nem jut bántani őket. Nem nevezném őket "csípőskedvű bogaraknak".

Ezt inkább úgy helyes mondani, hogy általában nem támadnak ok nélkül.

De vihar előtti időben bizony ingerlékenyek, olyankor a méhészek is beöltöznek, ha nagyon muszáj a kaptár közelébe menni. Egy régi barátnőm apja méhészkedett, egyszer ilyen alacsony légnyomásos időben nem gondolt az időre, hanem szokás szerint ott sertepertélt a kaptárak körül. Rátámadtak. Az volt a szerencséje, hogy közel volt egy melléképület, ahová bemenekült, így megúszta kb. 30 szúrással.

Fiatal koromban vettem egy őszibarackkal beültetett telket, ahol a 2. szomszédban méhészet volt. Az első évben húsvét vasárnap a szüleimmel ráérésünkben elmentünk megnézni a barackvirágzást, igazi szép tavaszi időben. Apám frissen borotválkozva, az arcszesz miatt egyből kapott is egy szúrást a fejére. De utána 10 éven keresztül soha egy méh se csípett meg senkit.

Aztán eladtam a telket. Következő tavasszal felhívott a vevő, idősebb asszony, hogy valljam be, hányszor csíptek össze a méhek minket, és ugye ezért adtam el a telket. Mert ők mentek ki, és mindkettejükre rátámadtak, a férje most is a kórházban van, mert ő kapott több szúrást. Csak azért maradtak életben, mert átmentek valami bozótoson, és ott az üldöző méhraj lemaradt.

Értek valamennyit a méhészethez, rákérdeztem, használnak-e illatszereket. Mondta, hogy igen, mindketten. Hát, ez lehetett a támadás oka.

A másik telken a 3. szomszédban volt vagy 100 méhcsalád. Tavasszal méhfelhőben járkáltunk. Ott se csíptek meg soha. (De engem a kullancsok és szúnyogok se szeretnek.)

Azért ha a közvetlen szomszédban lenne méhészet, nem örülnék. A méhek hordáskor egy bizonyos magasságban járnak, de a szomszéd telken még nem feltétlenül érik el ez a magasságot. Tehát, könnyebben összefutnak egy emberrel, akinek a szaga nem tetszik nekik.