A diófán egy ág kettéhasadása után keletkezett egy 5cm mély , 10 cm hosszú ,4 cm széles mélyedés , amibe belefolyik az eső.Parkettafugával , vagy fakittel töltsem ki , melyik a jobb?

A sérülés nyilván nem most keletkezett, tehát nincs friss seb. Ebből adódóan, a fasebkezelőnek nincs értelme.

Hogy kell elképzelni azt a sérülést? Nem folyik ki belőle a víz? Mert ha igen, akkor nem kell semmit csinálni vele, legfeljebb majd száraz időben olajfestékkel lekenni a seb belsejét, nehogy valami gomba megtalálja. Ha bármit teszel a lyukba, akkor megakadályozod, hogy a fa benője ezt a rést, azaz fenntartod a repedést, a továbbhasadás veszélyét. Én mondjuk nem tudok elképzelni olyan repedést, amiből nem tud kifolyni a víz. Ha mégis ilyen, akkor jó lenne egy kép, megnézni, miről is van szó.

Az adott helyen most el van gyengülve az elágazás, tehát ha hagyod az ágakat, ahogy vannak, jövőre jó eséllyel végigreped az egész, és letörik egyik vagy mindkét ág egy viharban. Úgyhogy én a helyedben a repedés feletti részeknek legalább a felét levágnám. (Most még lehet, tavasszal már nem, mert nem áll el a leve.) Egy év alatt megerősödik annyira a repedés környéke, hogy kisebb eséllyel reped tovább. A háncsból fejlődő kallusz visszahajlik a repedt felületre is, és egyre kisebb részt fogsz látni belőle.

De még az is lehet, ha olyan ágról van szó, hogy az elágazás egyik felét tőből, csonk nélkül érdemes lenne lefűrészelni, a megmaradó részt meg visszavágni felére. Igazából, látatlanban nehéz megmondani, melyik módszer lenne a legjobb.

Ja, ez így teljesen más, ezzel kellett volna kezdeni, hogy nem friss törés.

Akkor teljesen jó a beton. De bármi más is, amit nem porlaszt el az idő. Akár még szilikon is, a mélyedés aljába.

Nem kell hosszú időre tervezni, a geszt pár éven belül elkorhad annyira, hogy letörik az ág. Látni, hogy már megkezdődött a folyamat. 5 év, jó esetben.

Én a helyedben levágnám azt az ágat mindenestől, még most. Annyi dió nem terem rajta már, mint ami értéket össze fog törni, mikor letörik.