Mélyebb talajréteg szárazsága ellen van valamilyen praktika?

ha hobbi, akkor bármit alkalmazhatsz..(mert nem éri meg bármi is az)

A klímaváltozás nálam is érezhető, de nem erőlködöm..ami bírja, az marad, ami nem, akkor annyi volt..

Kútból óntözöm a néhány apróságot, csak a sárgabarackok lapnak sok vizet..azok szépek, bármi más lankad.

Nálam is az a helyzet, hogy pár centi és porszáraz...nem küzdök a természettel...egy kis locsolás(kútból) aztán van ami van.

Már amikor az elején olvastam, hogy naponta öntözöl, akkor egyből az ugrott be, hogy csak megszenteled a felszínt, alul meg a gyökérszint száraz.

Használj csepegtető szalagot, 10 cm-es lyukkiosztással. Azzal a víz csak lassan érkezik, van ideje elszivárogni, és nem kell vele dolgozni se különösebben.

Én idén talán 4 vagy 5 alkalommal öntöztem, alkalmanként 2-3 órákra ráindítom a szivattyút. (Sok olyan év volt már, amikor ennyi volt az egész évi öntözés.) A sorok nedvesednek, a víz leszivárog a növények gyökeréhez, miközben a sorközök porszárazak maradnak, nem kel a gyom. Nem éri víz a növények levelét, tehát 35 fokban is rá lehet indítani, ha pont olyankor érsz rá, és a levelek nem károsodnak a hideg víztől, a gombabetegségek nem örömködnek a meleg és párás környezetben.

Egyetlen hátránya van: a kapálás nehezebb a szalag miatt.

Ha belevágsz, technikai kérdésekben tudok segíteni, nagyjából mindent tudok a témáról.

Hát igen. Az #5-ös javaslata, a csepegtető öntözés a profi megoldás. Nekem még kellene a hátsó kertben valami "tájképbe" illő megoldást építenem, mert én ezt úgy terveztem, hogy egy olyan állványra, ami alatt el tudok menni, felteszek egy 2-3 köbméteres tartályt. Azt alkalmanként teletöltöm kútvízzel. És amikor öntözni szeretnék, akkor csak gravitációs úton jut el a víz a csepegtető rendszerhez. De lehet ez csak az én mániám, hogy így sokkal kevesebbet menne a kompresszor. Hiszen ahogy én csinálnám, a nyomás meg töredéke a szivattyú üzemi nyomásához képest.

Nade addig is, míg csepegtetó rendszerem lesz, egy áthidaló megoldást készítettem a paprikáimnak. Csináltam egy 20 cm mély árkot, a két oldalán bakháttal. A paprikákat tötávolságnyira, a bakhát rézsűjének a két oldalába ültettem a belső, árok felőli oldalra. Befedtem az egészet geotextillel, hogy ne kelljen kapálni. Hetente egy alkalommal megtöltöm az árkot vízzel rendesen, és az elszivárgó víz átáztatja a talajt. Nem kell naponta locsolni, elég hetente, és a mélyebb rétegek is el vannak látva nedvvességgel.

[link]

Hasonló dolgot csináltak 100 éve a Pest környéki bolgárkertészek. Az ágyásokban volt két sor paprika, az ágyások közt meg ilyen árok, és ugyanígy árasztották a sorközt. Csak ők ugye kapálták az egészet. Így lefedve nagyobb kertészetet nem tudsz csinálni, hogy mindenből meglegyen egy család fogyasztása. Valamikor régen én is próbálkoztam ilyesmivel, de hát ezen a kötött talajon a legelső repedésbe befolyt a szivattyú által nyomott víz, és még félóra múlva is csak nyelte a vizet...

2-3 m3 tartály nem kell csepegtetésnél, ha kifogyott, majd feltöltöd. Inkább a magasság lenne a fontosabb. Csepeg alacsonyabb nyomáson is, ameddig új a szalag, de ha elkezd vízkövesedni, akkor már kell a rendes nyomás. Ezek 0,3-0,8 bár nyomásra vannak tervezve, ami ejtőtartály esetében 3-8 m szintet jelentene... Tehát jó lenne egy legalább 2 m magas állványra tenni egy 1050 literes IBC-t.