Hogyan lehet megakadályozni a talajszintben elfűrészelt facsemete újbóli kihajtását?

Sajnos az előző lakó hanyagolta az udvar és a kert rendbentartását, ezért a kertben szilva magoncok, a ház háta mögött vadsom és egy akácfácska, az kerítés mellett eperfa, bodzabokor, a szőlőlugasban pedig vadrózsa vert gyökeret. Ezeket egy újonnan vásárolt összecsukható igazán remek Fiskars fűrésszel egészen a talajszint fölött el tudtuk fűrészelni. Ámde korábban szereztünk már ezzel kapcoslatos tapasztalatot, nevezetesen eperfa, ecetfa, valamint akác vonatkozásában, hogy az ilyen módon kifűrészelt facsemeték hajlamosak az újbóli kihajtásra sarjadzásra. Például egy tavaly ugyanilyen módon kifűrészelt eperfa vígan kihajtott a csonkból, ráadásul a korábbi egyetlen szár helyébe rögtön 8 felé ágazott, és immáron egy elterülő eperbokor fejlődött belőle. Más helyen egy a fal tövében kihajtott akác csemetével lényegében ugyanezt tapasztaltuk két éve. A kérdés tehát az, hogyan lehet megakadályozni a csonk újbóli kihajtását, a földben maradt gyökérzet további sarjadzását? Elsőnek arra gondoltunk, hogy a csonk fölé egy nagy lapos követ tennénk, ami talán egyrészt elfogja a fényt, másrészt a súlyánál fogva sem engedi kihajtani a földben maradt gyökeret. Esetleg használaton kívüli vödröt borítanánk rá. Aztán diófalevél vizes extraktumával történő belocsolás is felmerült, valamint a vágási felület hagyományos (totális, glifozát) gyomírtóval való ecsetelése, esetleg a még megmarad fatestben kézi fúróval egy luk kialakítása, és a gyomírtó abban való elhelyezése is szóba került. A kertben még talán vállalkoznánk a gyökér kiásására, de pl fal melletti járda szélénél, vagy közvetlenül a kerti melléképület betonalapja mellé nőtt facsemete esetében ez szinte alig, vagy egyáltalán nem kivitelezhető. Szerintetek mi volna az üdvözítő megoldás a rakoncátlankodó facsemeték ellen? Esetleg mellőzük a kivágást és permetezzük le leveles állapotban?