Állandoan költözködünk albérletről albérletre nem birjuk tovább. Mit lehet még tenni? Van más is így ezzel vagy csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek?

Vannak "vándorló típusú" emberek, akik nem a problémákat oldják meg, hanem elmennek a problémás helyről. Valószínű, ti is ilyenek vagytok. Eleve rosszul választotok és az első adandó nehézségnél leléptek. Általában inkább munkahely, vagy partnerkapcsolat szempontjából jellemző a vándorlás, de nektek a lakhatási probléma jutott.

Ezt gondoljátok át, ha kell, menjetek szakemberhez (pszichológus, kineziológus, hipnózis, stb.) Valószínű, a gyámügy is ezért piszkál, mert más megoldandó dolgot is halogattok.

Addig is, bízzátok az albérlet választást egy olyan ismerősötökre, akiben megbíztok. Tudom, hogy ez nehéz, de legalább talán a rossz döntést kivéditek.

Arra még nem gondoltatok, hogy bennetek van a hiba?

Elismerem, az élet nem habos torta, de ha gyerekeitek vannak, máshogy kellene rendezni a dolgaitokat.

Állandóan másik óvodába, iskolába kerülnek a gyerekek, mert nektek valamiért megint hurcolkodni kell?

Kicsit több felelősségérzet és problémamegoldó képesség nem ártana! ... mert tényleg el fogják venni a gyerekeket

Ha folyton költözködtök, akkor nem is nagyon tudtok dolgozni. Mit látnak a gyerekek, mire szocializáljátok őket?

Miből fizettek bérleti díjat, vagy rezsit?

Kicsit összekapnátok magatokat, munkahely mindkettőtöknek, akkor nem csak szutyok lyukakat tudnátok kivenni, rendesen tudnátok fizetni a kötelezettségeiteket, akkor nem kellene hurcolkodni, gyökeret lehetne verni valahol.

Falun, ha tisztességes emberként ismernek meg benneteket, még részletre is adnának nektek szerény házikót, de ehhez meg kellene teremtenetek a becsületeteket.

A hiba valószínüleg bennetek van, mert a legtöbb embernek nem kell állandóan továbbköltöznie.

Rendes albérletet kell keresni (nem a "minél olcsóbb, meg ne legyen hivatalos, jó papír nélkül is kategóriák), és mindent elöre szerzödésbe kell foglalni.

A gyámügy jogosan "szállt rátok", mert a gyerek(ek)nek borzasztó, ha nincs semmi állandóság az életükben.

Mikor összejöttünk feleségemmel, egyedülálló anya volt, 30 éves, én 33...

Ő takarító volr 80.000 ért, + 12000családi + 20.000 gyerektartás, havi 40.000hitelt fizetett és 30+rezsit...

Én 90ezret kerestem egy kényelmes munkahelyen... összeköltöztünk, napról napra éltünk nagyon szarul... egy 1 szobás garzonban 3an...

Havi pérezer félretevésekkel csináltam targoncás jogsit, azzal sikerült 50.000rel többet keresnem, megegyeztünk, hogy folytatjuk ugyan azt a napról napra élést, az 50pluszt pedig mindet félretesszük legalább 1 évig, hogy tudjon tanulni ő is... 1 év múlva elkezdett egy fodrász tanfolyamot, én innen számítva 1 évre csináltam egy szobafestő mázolóit...

Elhelyezkedzltem, pikk pakk felszedtem annyi tudást, hogy egyszerű dolgokat mellékállású vállalkozóként el tudtam vállalni hétvégente... én 3 éve vagyok szobafestő, ő 4 éve fodrász... már mindketten vállalkozók vagyunk, most költöztünk az első saját házunkba, nem kacsalábon forgó palota, csak egy fejérmegyei Székesfehérvár vonzáskörzeti 4milliós parasztház, most még fürdő nélkül, de 3 szobával... hitel nélkül vettük...

"Felretett penzunk nincs,nem tudunk mibol felretenni"

Max nem akartok miből félretenni.

Mindent lehet, de kvasokat kell szívni hozzá, hogy jobb legyen.

Ém 15 éve albérletezem. Szeretem. Mindig máshol, nekemnagyon jó így. Menekülni nem kellett sehonnan, mert mindig fizettem rendesen, csak valahogy mindig másfele fújt a szél.

A probléma nálatok valószínű a tervezés hiányában van és a türelemben. A 7-es nagyon jól levezette saját példáját, ami dícséretes. Több pénzt kell keresni. Tudom erre a válaszod az, hogy: "de hogyaaaaan?". Hidd el másnak sikerül, nem te vagy a kivétel, akinek nem. Csak hidd el és menj a munka elé! Meg lesz a hatása. Nyugodtan, megfontoltan, célratörően, tervvel.