Hogyan lehet saját lakásom?

amíg nem raksz félre addig nem lesz

esetleg egy olcsóbb albérlet,spórolni amin lehet és tuti félre tudtok rakni,bár nem azt írtad hogy "lakásunk" hanem "lakásom" ...de a spórolás a lényeg,azt is meg kell tanulni

Hasonló cipőben jártam, mint te (annyi különbséggel, hogy nekem élnek a szüleim, de le se tojnak (max visszahúznak)).

Nem írod mennyi idős vagy, mivel foglalkozol. A megoldás a tanulás, továbbképzés lehet!

Illetve a másodállás. Ami ugyan nagyon nehéz, de más nem nagyon van.

A "spórolásra" meg a legjobb a lakástakarék.

Fiam, a népesség kis része az, akinek a segge alá teszik a lakást, a nagyobbik része nem siránkozik mint te, hanem megdolgozik érte.

Mi az, hogy így nem tudsz soha félrerakni annyi pénzt? Ezért szerinted más a hibás?

Amúgy vállalj másodállást, keress jobban fizető főállást, add el a haszontalan cuccaidat ami nem kell, stb., stb.

Becsületes úton,bérből fizetésből,..és önerőből.,,??

Hát sehogy. 30 évvel ezelőtt működött csak ez,szocializmusnak hívták.

De az a rendszer, nem tetszett az embereknek így ezt meg döntötték.

Jelenleg lopnod csalnod trükköznöd kell,bármit,bárhogy is csinálsz,ahhoz hogy saját otthonod legyen,megfojtanak a terhek. Sajnos ez az igazság,becsületesen ez,öröklés nélkül ez 1 LEHETETLEN feladat.

#5-ös!

Lehetetlen nincs, csak tehetetlen! (amúgy meg T.Kérdező nem önerőből szeretne, hitelt is venne fel)

Tanulni, képezni kell magad, hogy jobban fizető munkád legyen, másod (harmad) állást kell vállalni (annak minden hátulütőjével együtt)

2es voltam, saját tapasztalatból írom. Meg lehet csinálni becsületes úton!

Kedves kérdező, hasonló sorsom volt nekem is, korán egyedül maradtam...

18 évesen már egyedül kellett élnem Székesfehérváron, targoncás melóval kerestem 130.000ft-ot

ebből 30.000ért béreltem egy panelban egy 3 szobás lakásban 1 szobát,

testépítő haverjaim által megtanultam úgy kajálni, hogy számolom a szénhidrát, fehérje, zsír bevitelt, így forintra pontosan meg tudtam tervezni a teljes havi kajámat, amit nem engedtem 25000fölé. így nem volt a legegészségesebb, de legalább nem kellett aggódnom a kaján soha.

Buszt teljesen elfelejtettem, bicikli és télen nyáron azzal jártam mindenhová, télen jó rétegesen kell öltözni, én mindig túlöltöztem és az volt a bajom, hogy izzadok, és kényelmetlen, nem az, hogy fáznék a bringán...

mivel a munkába járásom és a kajám valamint az albérlet is fedezve volt, a pénzből egyből tudtam havi 50ezret félretenni

turkálókból öltözködtem, bulizni pedig egyáltalán nem jártam.

így húztam le 4 évet, sokszor hittem, hogy feladom, de van egy szabályom, ez ilyen saját törvény...

Ha lebeg egy cél a szemem előtt, egyszerűen nem lehet minden nap 100%-ot beleadni, hogy elérd a célod, egyetlen 1 dolgot tarts be a rossz napokon, ne árts a célodnak...

nekem az volt a célom, hogy a kevesebb több legyen.

vettem hitel meg minden nélkül Székesfehérvárhoz közel(20km) egy vályog parasztházat, 2szobásat.

most egy másik cégnél melózom, állandó délelőttösben havi 90.000 ért...

innen a faluból van ingyenes buszjárat, tehát kényelmesebb a munkába járásom mint a városból volt(paradoxon)

a házhoz van 4000nm telek, megtanultam, hogy a vegan-ok, hogyan kajálnak, noha én nem vagyok az, de a legtöbbször úgy eszem, így a kajám 80%-át mára meg tudom termelni magamnak, még saját kenyeret is sütök kemencében heti 1*...

kenyeret, meg pár dolgot, amiből többletet termesztek, + tojást, el tudok adni, ezek szinte teljesen fedezik általában a rezsimet, + hobbim, hogy fából csinálok babaházakat, csocsóasztalokat és ezeket eladom.

így most havi 60 70-et is félre tudok tenni

jelenleg épp babaprojekt megy barátnőmmel...

szóval van kiút, de nagyon meg kell húzni a nadrágszárat, és megtanulni nagyon átgondoltan költekezni.ja és mindez pl Budapesten valóban lehetetlen.

Nézd, én még az egyetemi éveim alatt árvultam el. Nappalin jártam, megörököltem a szüleim lakását a magas hitellel együtt. Nagyon kemény időszak volt. Nappal tanultam, éjszaka a konzervgyárban dolgoztam. És hó közepére már csak fűszeres vérre és kenyérre telt, ez volt a kajám mert ez volt a legolcsóbb laktató étel. Állandóan kialvatlan voltam. És nagyon egyszerű életet éltem, bulik nélkül évekig. De sikerült elvégeznem az egyetemet, jó állásaim, jó fizetéseim lettek. Aztán megházasodtam és 20 évig lombikbébiztünk. Az sem volt egy olcsó mulatság. Emiatt aztán az egyetemi oktatói állásból el kellett mennem a versenyszférába, a magasabb jövedelemért. De most van egy szép kertes házam az aglomerációban (nem túl drága helyen), szép és okos feleségem, és egy általános iskolás gyermekem.

De mióta elárvultam, soha nem volt sem sálam, sem kesztyűm, sem cipőm. Azóta Alföldi papucsban nyomom télen-nyáron. 30 évvel ezelőtt még muszájból. Mostmár csak megszokásból. Hozzászoktam, hogy magamnak csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg.

(Kollégáim most a kemény fagyok idején reggel mindig a lábamra sandítanak, hogy bírom-e még. Némelyik a fejét csóválja, mert tudja, hogy mostmár meg tudnám venni magamnak a téli cipőt. De az edzett ember sokmindent kibír. Miért éppen most, 55 évesen puhuljak el? A szokás nagy úr...)