Párom miért nem érti meg, hogy én nem akarok családi házba élni?

Ezt csak te tudhatod, hogy miért ragaszkodik.

Viszont azzal érvelhetsz, hogy ha ő sokat van távol, akkor neked kellene a kertet is gondoznod, és ezt te nem akarod.

Kompromisszumként sorház nem jöhet szóba? Normális szomszédokkal. Mert a biztonságérzet és az egyedüllét szempontjából a minőség a fontos. Én elég rossz lakóközösségű társasházban nőttem fel (nem putris szomszédok voltak, csak nemtörődöm, nagyszájú, egymást magasról letojó szomszédok), így minden közös kezdeményezés elhalt, elhanyagolták a házat, többször betörtek a közös helyiségekbe anélkül, hogy bárki észrevette volna, stb.

Beszéld meg a pároddal: hátha neked vannak túlzott aggodalmaid, hátha ő nem érti meg a te álláspontodat. Az utolsó két kérdésedre csak ő tudhatja a választ.

Nem tudom, megérti-e, de nyilván azért ragaszkodik a családi házhoz, mert neki az kell. Neked pedig a lakás. Nem értem, miért neki kellene engedni, sajna ez nagyon rossz így :(

Én pl. családi házas vagyok, evidens volt, hogy házat veszek, mindentől függetlenül. Szerencsére a párommal mindenben egyetértettünk, amúgy nem tudom, mi lett volna, bár hogy én az örökségemből nem vettem volna lakást, az is biztos... Max. távkapcsolatunk lenne egy életen át (mert a szakítás sem opció), de nekem. Ház. Kell. A praktikusság nem érdekel, nyomornak érezném a legszebb lakásban lakást is.

Amikor a gyerekek elég nagyok voltak (mind egyetemre, vagy kollégiumba mentek) vidékre költöztem. Mindig városi gyerek voltam, a feleségem szintén. De jött velem, fel sem merült benne más. Ő ott van otthon, ahol engem megtalál. 40 évesen tanultunk meg mindent, ami ehhez az életmódhoz kellett. De nem bántuk meg, és sohasem fogunk visszakívánkozni.

Van, akinek az az életforma az egyetlen elfogadható. LAKNI bárhol tud, de az ember nem lakni, hanem ÉLNI jött erre a világra. Eddig erről nem beszéltetek?

Én éltem lakásban, ahol a 3 év alatt nem ismertem meg a szomszédaimat.

Kiköltöztünk családi házba, ahol azonnal jött a szomszéd bemutatkozni, és azóta is jóban vagyunk, "figyelünk egymás portájára". Itt az utcában 1 év alatt több embert ismertem meg (és lettünk jóba), mint 3 év alatt egy egész társasházban.

Szóval attól hogy laknak a fal túloldalán, még nem biztos, hogy neked jobb lesz.

Tavaly 1 évet dolgozhattam tesómnál - közös képviselő. Hát amiket ott tapasztaltam... Ha fizetnének sem laknék társasházban. (és ezek Budapesti új építésű társasházak, szóval nem csöves panelok a Havannán)

Én megértem miért ragaszkodik a házhoz. "Az én házam az én váram". Egy társasházban szinte semmit nem csinálhatsz, ha van valami ötleted, tuti leszavaznak... Ha valami nem tettszik, nem intézheted magad pl.

Őt kérdezd hogy miért a családi ház minden vágya, biztos neki is van rá oka, ahogy neked is van a másikra. Meg kell beszélni és közösen kitalálni valamit ami megfelel mindkettőtöknek.

Én is laktam már mindenféle helyen, egyik sem jobb a másiknál szerintem. Mondjuk én pont ott nem érzem biztonságban magam ahol több az ember... hiszen pont az emberek a veszélyesek. Tapasztaltam már eleget.