Mit ért a közbeszéd lakhatási válság alatt? Mit takar ez a fogalom Budapesten?

Nem most beszélnek róla, már évek óta aktuális. A lakhatási válság nem szimplán annyit jelent, hogy drága az ingatlan, hanem azt, hogy irreálisan sok évig kell dolgozni ahhoz, hogy egyáltalán egy önerő meglegyen egy lakáshitelre és a fiatalok családalapítási és kiköltözési statisztikái nagyon jól mutatják.

A másik, hogy az albérletpiac nagyon ki van élezve, sokkal nagyobb része megy el a fizetésnek albérletre, mint korábban.

Hogy az ingatlanok nagyon drágák.

Már az önerő előteremtése is kihívás.

Nincs állami bérlakás szektor, a magán bérbeadói piac pedig beszűkült, mert bármi másba fektetve a pénzt jobb hozamot érnek el.

Így sok lakás kikerült a piacról, külföldi befektetők vették meg.

Az AirBnB van kikiáltva bűnbaknak, ami kb 4-5 belső kerületben szignifikáns, a csok árfelhajtó hatása meg az egész országot érintette.

Lehet az lett volna a cél, hogy több lakás épüljön, de ha kevesebb építéssel is több profitot lehet realizálni, akkor az az egyszerűbb út.

Az újabb “remek” ötlet az albérlet támogatás. Megint a keresleti oldalt fűtik, miközben a kínálatit nem bővítik.

Az önkormányzatoknál is van rengeteg felújításra váró lakás, amit tőke hiányában parkoltatnak. Abba kellene tolni a pénzt, hogy ez megjelenjen a piacon, és bővüljön a kínálat.

Akkor keress vissza, hogy más országokban mikor jelent meg a közbeszédben a lakhatási válság.

Nem mi voltunk az elsők az tény, és átgondolt lakhatási politikával simán elkerülhető lett volna.