Mi a legnehezebben elviselhető része a társasházi együttélésnek?

Amit sose értek meg,mikor a lépcsőházban élnek társasági életet.

Órákon át beszélgetnek egymással az egyik kisnyugdíjas hölgy a másikkal

( és nem túlzok,órákon át) a lépcsőházban.

Hogy így a menyem,így a kisunokám stb.stb

És akkor ettől zeng az egész emelet.

Miért nem invitálja be az egyik a másikat a lakásába? és akkor ott addig folytathatnák a beszélgetést ameddig akarják

Az előttem leírtakból semmit sem tapasztaltam 7 év alatt.

Régebben laktam lakótelepi társasházban, kulturált környezetben, normális lakótársakkal.

5-ös vagyok

Az átlagos tevékenységből eredő zajokat leinkább meg se halljuk, mert megszokjuk. Ha az ember nem tanyán él, hallja a szomszédokat kertes házban is. Már kertes házban lakom, ha figyelek rá, akkor hallom a negyedik szomszéd fűnyíróját is, vagy a másik flexelését, kutyaugatást, kakaskukorékolást, gyerekeket, autókat. De ezeket már rég észre sem vesszük.

Legidegesítőbb az volt amikor a láncdohányos szomszédaim felváltva a folyosóra jártak ki. Konkrétan ott éltek az ablakom előtt.

Reggel mentem ott ültek, este jöttem ott ültek. Közben végig bagószag. Szellőztetni, huzatot csinálni nem tudtam, dőlt be az okádék büdös bagószag. Ráadásul vagy beszélgettek vagy telefonáltak ami nyilván zavaróan hallható volt. Konkrétan olyan volt mintha ott lennének bent a lakásomban.

Aztán egy idő után meguntam. Eleinte szépen kértem őket, abból nem értettek. Utána jött az üvöltés minden alkalommal, azóta eltűntek onnan és nem beszélünk szerencsére.

#7 Kertes házban azért sokat lehet javítani a dolgokon. Eleve ha van egy 30-38-as fal azon szigetelés + 3 rétegű üveggel normális nyílászárók akkor a zaj nagy része kiszűrhető.

Vidéken testvérem láncfűrésszel vágta a fát bent szinte nem hallatszott. Ha ment volna a TV észre se vesszük.