Mennyire nehéz döntés megvenni életünk első ingatlanát, jelen helyzetben egyáltalán érdemes-e venni?

Az ingatlan értéke (hiába mondják állandóan, hogy nem így van) folyamatosan növekszik, legyen az bármilyen. Talán a baromi nagy méretű, többszáz négyzetméteres házak ára esett vissza, mert nem bírják kifűteni, de téged ez nem érint.

Én azt gondolom, hogy mindenképpen megérné lakást vásárolnod (persze nem bárhol, bármilyen környéken). Egyrészt jó befektetés, másrészt ha valamiért mégsem érzed ott jól magad, még mindig ki tudod adni és abból is származik egy kis jövedelem-kiegészítésed, amit akár teljes egészében félre tudsz tenni, hiszen most is megélsz a fizetésedből. Feltéve persze, ha lesz még lehetőséged visszaköltözni Édesanyádhoz.

Mindent összevetve, sokkal jobb, ha egy ingatlanban "áll" a pénzed, mintha egy bankszámlán, mert így legalább nő az értéke.

Tavaly mi pont így adtuk el a lakásunkat egy ismerősünknek. Ő is összegyűjtött egy kisebb lakásra való pénzt és szerette volna befektetni, pont kapóra jött neki, hogy áruljuk a lakást. Azonnal kiadta albérletbe.

Szerintem túlgondolod. Miért kéne egy életet leélned abban a lakásban, amit most megveszel? Használhatod simán ugródeszkának, ha nem tetszik 5-6 év múlva tovább állsz. Ha nem gondolkozol ennyire végletekben, akkor máris egyszerűbb nemde?

Egyébként érdemes venni, amint van rá pénzed/önerőd. Azt mondtad nem tesz boldoggá az ingázás. Ugorj be az ingatlanpiacra! A lakásod tartani fogja a piaci értékét, így világ életedben lesz tőkéd, amit utána tovább tudsz másikba forgatni esetleg.

Szóval én azt gondolom, hogy nem nehéz. Az első lakásunkat úgy vettük meg, hogy eldöntöttük elkezdünk nézelődni. Nézegettük a hírdetéseket, majd az első amit megnéztünk élőben, annyira megtetszett, hogy meg is vettük. Nem egy életre választottuk! 5 évig éltünk ott, DE ha nem vettük volna meg akkor, semmivel sem nőtt volna annyira rohamosan a tőkénk akkortájt, hogy tavaly családiházba tudjunk költözni.

#1-es vagyok ismét, jól írja a 2-es, teljes mértékben egyetértek vele!

Csak egy példa: a párom 10 évvel ezelőtt vette meg az első lakását, totálisan lepukkant, rettentő állapotban lévő lakás volt, de jó helyen. Megyeszékhelyről beszélünk, négymillió forint volt a lakás. Tudta, hogy ha ki akar szakadni a kollégiumi borzalomból, ahol a szobáján kívül minden más közös volt másokkal, akkor lépnie kell. Megvette és szép apránként újítgatta. Neki ez óriási lépés volt, hiszen semmi szülői segítséget nem kapott, önerőből tette félre a négymilliót, kőkemény spórolással. Az évek során folyamatosan tett még félre pénzt, amennyit tudott, mert abban is biztos volt, hogy nem ott szeretné leélni az életét. Így viszont, hogy már volt egy lakása, nem csak kp-t gyűjtött, de a lakás értéke is folyamatosan nőtt. Hihetetlen, de ennek köszönhetően ma már családi házunk van. Igaz, ki kellett még pótolnunk a félretett pénzzel, de a ház 70%-át a lakáseladásnak köszönhetjük. És a ház, amit vettünk, olyan korszerű, szép, hogy álmainkban nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyet veszünk.

Száz szónak is egy a vége: Ha veszel egy ingatlant, azzal tökéletes alapot teremtesz magadnak egy szebb jövőre! 😊

"Kertes ház ezért a pénzért nincs annak 60 millió az alja kb."

Dehogy is. 20-26 millióig szűrj Szeged és vonzáskörében, rengeteg ház van, De simán rányomhatsz 30 millióra és lealkudod 28-ra, hogyha a felújítási pénzt is ráteszed. Ne hülyeskédj. Akár 5 millióért is lehet házat találni és rákölteni 20-at és az fullos lesz. ;)

"nem is értem sokan mit szeretnek abban hogy kis garzonban kuporognak"

Tudod, vannak, akiknek nem adatik más. Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy a nagyvárosok vonzáskörzetében milyen árakon mennek a kertesházak? Nem külterületre gondolok, ahol még víz meg villany sincs, hanem belterületi házakra. Pontosan tudom, miről beszélek, az elmúlt két évben kertesházat kerestünk és milliónyi hirdetést végig böngésztünk, illetve rengeteg házat megnéztünk élőben. Ha panelban laksz vagy bármilyen társasházban, az nagy eséllyel egy városban van vagy legalábbis a városhoz sétatávolságra.

Én panelban nőttem fel Újpesten, később éltem egy megyeszékhelyen is, négyemeletes társasházban. Mivel nagyon vágytunk kertesre, ezért váltottunk és nehezen ugyan, de megtaláltuk azt a házat, amit a lakás árából és a megtakarításunkból vettünk és az elvárásainknak is megfelelt.

Soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire nehéz lesz. Ha abban a városban akartunk volna maradni (vagy akár csak a környező településeken), ahol éltünk, akkor azért a pénzért, amiért végül megvettük a házunkat, egy lepukkant, erősen felújítandó, 50-60 éves házat tudtunk volna venni. Így, hogy Pest megyében, de falun vettünk házat, sokkal jobb állapotban lévő, tíz éve épült modern házat vettünk meg nagy kerttel. Ez sem élhetetlen távolság, óránként jár a busz, amivel több nagyvárost elérünk, de azért jóval kötöttebbek vagyunk így, mint amikor a nagyváros közepén éltünk. Nyilván tudtuk, hogy mivel fog járni és mivel autónk is van, könnyebben megoldjuk a bevásárlást vagy el tudunk menni bárhova, de legyünk tisztában azzal, hogy ez nem mindenkinek megoldható. Rengeteg kompromisszummal jár még így is, hogy gyakorlatilag olyan minőségi váltás volt megvenni ezt a házat a 70 éves társasház után, hogy összetesszük a két kezünket minden áldott nap. A rengeteg pozitívum mellett azért nagyon sok mindent meg kell szokni, hirtelen már az is nagyon furcsa, hogy (bár itt van három élelmiszerüzlet) nem úgy van, hogy elugrok az Intersparba vagy a Rossmannba és mindegy, mennyit időzök ott, mert ötpercenként jár a busz. Itt bizony alkalmazkodni kell ahhoz, hogy ha lekésem a buszt, egy órát várok a másikra. Nem panaszként írom, jártunk olyan falukban is, ahol napi egy busz volt 😀 Sőt, nővéremék falujában megszűntették a helyi buszjáratot, pedig náluk is 3000 fő él, mint nálunk, ráadásul ők egy nagyváros melletti faluban laknak. Igaz, ott van vonat, de a falu másik végéről kb. 30-40 perc a séta a vonathoz.

Ezzel az egésszel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy könnyű azt írni, hogy egy házat is tud venni, csak nem mindegy, hogy hol helyezkedik el a ház és milyen állapotban van.

"Tudod, vannak, akiknek nem adatik más."

"Ezzel az egésszel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy könnyű azt írni, hogy egy házat is tud venni, csak nem mindegy, hogy hol helyezkedik el a ház és milyen állapotban van."

Mindig össze kell kapcsolni a városközponthoz való közelséget és az ingatlan paramétereit. Ez a kettő fordítottan arányos, ha egy fix összeged van.

Tehát nem az van hogy "nem adatik más" hanem az hogy azon a környéken. Máshol lehet hogy palotát kap azért amiért városközpontban egy rossz állapotú kis garzont.

Néhányszáz fős kis faluban vettem inkább egy felújítandó tágas házat, amennyiért egy kis lakást sem kaptam volna városban... De inkább ez, minthogy egy minigarzonban kuporogjak, bezárva a 4 fal közé... Jó sok munka van rajta most is, de ez ezzel jár és tudtam előre. Itt sincs bolt, el kell fogadni. De legalább zaj sincs meg forgalom, és ez nekem többet számít mint a városközpontúság. 20 perc alatt kocsival így is elérem a várost, busz csak 3-4 óránként jár. Jól van ez így!

Jól van ez így, de ha kiszámolod, hogy mennyibe kerül pl. a városba ingázni (meló, suli, bevásárlás, edzés, akármi miatt) és ezt egy nap akár többször meg kell tenni, vagy külön logisztikai kérdés, hogy a család hogyan közlekedik...

Szóval ha kiszámolod, hogy neked mennyibe kerül felújítani azt a házat és mennyibe kerül egy bevásárlás mondjuk, akkor rögtön kijön, hogy a falura költözés anyagi megfontolásból valahol kontraproduktív. Aki a városközpont mellett él és sétatávolságra van tőle minden, az megfizeti ennek az árát kvázi előre, míg te utólag. Akár pénzben, időben, bármiben.

Mondom ezt úgy, hogy kisváros szélén élünk mi is, mert egyre kijjebb szorul a normál fehérember számára is megfizethető agglomeráció és én sem élnék már panelban, imádom a házunkat és a környezetünket. De tökéletesen értem az előnyét egy belvárosi panelnak is. Pláne egy vidéki pénznyelővel szemben, fiatalon.