Erdő közelébe soha! Tanácsolták többen. Inkább minél közelebb városhoz, de még ott SE annak erdős szélén! Keletre (ide is) jellemző betörések miatt. Ebtartó gazdik! Mik a tapasztalataitok? Rögzítő kamerák mellett van az a pásztorkutya mennyiség...

Kutyások! Van az a pásztorkutya mennyiség melyek mellett már öt-hat fős bandák is tízszer meggondolják, hogy be akarjanak-e egyáltalán hatolni a kerítésen át egy nagyobb telekre? Vagy még, teszem azt, például öt-hét-nyolc pásztorkutya sem tudja őket meggátolni ocsmány senkiházi szándékuk véghezvitelétől?

Kérdésem onnan indult ki, hogy ketten azt állították, mindet egyszerre nem tudják lemérgezni, emiatt a kertbe betörés pillanatában végképp nem lehetnek biztosak abban, hogy minden kutya ki van-e ütve. Lehet némely eb akár hátul is, vagy máshol, ahol a fáktól, bokroktól nem látják. Illetve - mondták - ha egy nagyobb mennyiségből csak két-három ilyen kutya marad épen, ember legyen a talpán aki megbirkózik velük. Ezek persze eddig nagyon szépen hangzanak, kérdés mi a valóság?...

.

Ugyanakkor hiába javasolja - azért mert jót akar - akárki, hogy erdő közelébe, vagyis a lakott területektől valamivel távolabb, ne költözzön soha senki, ha egyszerűen egy évtizede nem szeretek már városban lakni.

Még emlékszem, régen hosszú éveken át nagyszülőkhöz jártunk, sokszor hónapokat ott töltve nyaranta, hiába volt erdő szélén, egyben falu végén, imádtam a természet közelségét! És most is örömmel túrázok/túrázunk, akár ezekben a hideg időkben is.

Akármennyire is jó tanács, mert tudom, hogy jót akarnak nekem, hogy maradjak városban, vagy minimum egy falu közepén - egyszerűen nem tehetek róla, nem szeretem, nehezen viselem már!

Kell, szinte már szükséges nekem a szép táj látványa, pótolhatatlan lélekfrissítő hangulata!

Csak hát a gyakori - és nálunk sajnos valós - betörés veszélyek...

Teljes ellentmondás...