Van itt olyan aki a fovarosbol koltozott egy videki kis faluba?

Pesten születtem, 33 évig laktam ott.

Élhetetlen lett számomra, nem bírnék már társasházban lakni.

Végül úgy döntöttünk, hogy Pesttől 170 km-re költözünk , nem bántam meg.

Dolgozunk, megy az élet itt is.

Nem bántam meg.

Ugyanakkor ha fiatal lennék, aki vidéken él, biztosan felmennék Pestre élni vagy legalább kipróbálni, hogy milyen.

Egy fiatalnak, aki éppen kezdni a nagybetűs életet elég unalmas lehet, temperamentumtól függően.

Én 20 éve költöztem falura - megjegyzem kényszerből - kellett 10 év, hogy amikor azt mondom "megyek haza" úgy is érezzem, hogy ott vagyok otthon. Ahhoz, hogy nehezen szoktam ide, az is hozzájárult, hogy a lakhelytől függetlenül életem legnehezebb magánéleti korszakát éltem meg, ez indokolta a költözést is. Már az elején 2x elöntötte a házamat víz (felhőszakadás), 1x meg saját hülyeségem miatt kigyulladt a konyha. A falu látva az örökös engem ért katasztrófákat szinte egy emberként mellém állt és segítettek menteni a cuccaimat, meg minden módon támogattak, tehát a beilleszkedéssel nem volt gondom, nincs ellenségem, nem pletykálnak rólam (nincs is mit) szeretem az itteni embereket.

Viszont mára már 20 éve lakom itt, öregszem, egyre nagyobb teher a ház, a kert, így hamarosan - a vírushelyzet után - visszamegyek Pestre, mert ott az én koromban már kényelmesebb az élet.

Egyébként Pest megye, Budapest közig. határától 35 km.

Pestiek vagyunk (voltunk). Tíz eve aztán elkoltoztunk egy távoli (200km+) kis faluba, amihez közel kaptunk állást a párommal.

Miért döntöttünk így? Elegünk volt a tömegből a koszbol a dugobol a zajbol a hanyasbol a járdán, hogy nem lehet parkolni, és hogy azért fizetsz többet a lakasert hogy jobban fizető állásod legyen aminek semmi értelme.