Mennyire élhető egy 23 nm2-es lakás egy személynek?

Juj, az nagyon pici. Még ha 3,8 lenne a 23 nm mellé, + galéria, akkor igen.

Ez szerintem is pici. 40 alatt nem vennék lakást.

Én egy ilyesmi kis garzonban lakok most és szeretem. Van néhány cuccom, amit nehezen tudok így tárolni, de azért megoldottam. Ezen túl viszont jól érzem magam benne, inkább ez, mint olyan lakótárssal lakni együtt, akivel nem szeretnék együtt lakni.

Talán hallottál már a tiny house mozgalomról, ha nem keress rá a neten. Az is bizonyítja, hogy ha jó az elrendezése, és okosan van berendezve, akkor akár egy 12 nm-es otthon is jó lehet egy ember, vagy akár egy pár számára is. Mondjuk az már kissé extrém. Én el tudom képzelni, hogy 23 nm az már élhető lehet. De ahogy más is írta már, mindenkinek mások az igényei. Sajnos a mai kapitalista fogyasztói társadalom elhiteti az emberek többségével, hogy mennyi mindenre van szükségük, amire valójában nincs. Így aki 80 nm-en lakik, az itt szörnyülködik, hogy nem venne ilyen kicsit, egy amerikai ismerősöm meg, aki 500 nm-es házban lakik, és csak a garázsa akkora, mint nekem a lakásom, rosszul volt, amikor meglátogatott Pesten a 70 nm-es lakásban, hogy milyen elviselhetetlenül kicsi. Nem is olyan régen a szocializmus végén tipikus volt a nagyvárosokban, hogy egy 4 tagú, 2 gyerekes család 2 szobás, 50-60 négyzetméteres lakásban lakott, és simán elvoltak. Ma meg egyedülálló embereket ismerek, akik mély meggyőződéssel állítják, hogy nem férnek el a 2-3 szobás lakásukban. Régen milyen boldog volt a legtöbb család egy kocsival, ma meg ahány családtag annyi autó, plusz egy vagy kettő, mert kell a közös, családi kiruccanásokhoz, kell a munkába járós, meg kell a sportkocsi. Kell egy lenyitható tetejű nyárra, meg egy összkerékmeghajtású a havas, csúszós téli napokra. Ez a minimum, szerintük enélkül nem lehet élni. Kérdés, hogy boldoggá teszi-e mindez az embereket. Valószínűleg sajnos a legtöbbüket nem. Soha nem elég, ami épp van, mindig többet akarnak.