Van aki gyökeresen megváltoztatta az életét egy költözéssel? Konkrétan arra gondolok, hogy költözött tősgyökeres tömblakás lakó családi házba vagy tősgyökeres családi házas tömblakásba?

Én lakótelepről(Budapest) költöztem kertesbe, ez tart már egy ideje, mert már kb a 4. kertes házat váltom, nem találom a helyem...

Végül rájöttem, nem a kertes ház maga, nem a távolság, nem a ház, kert gondozása ami nekem zavaró, hanem...

Van egy tipikus alja réteg ezekben a falvakban, akiknek már a látványától is rosszul vagyok.

Nem kifejezetten az etnikumokra gondolok, sőt, velük akár mondhatnám, nincs is bajom.

Hanem ezekkel a fogatlan, mindenen vihogó, végtelenül primitív, 0 EQ-val rendelkező egyénektől, akik a főtereken, boltok előtt, kocsmák előtt gyülekeznek.

Na ezek valamiért rendszeresen betalálnak engem, biztos velem is valami baj van láthatólag.

Más mondaná, hogy nem kell velük foglalkozni, de....nem tudom. Jelenleg egy kis, 600 fős településen vagyok, utólag kiderült, gyakorlatilag az egész falu megfordult már ebben a házban, ráadásul a jelenlegi szomszédom is egy ilyen alkoholista kocsmatöltelék, aki folyton lesi, mit csinálok, meg mit lehet elkunyerálni.

Ez néha korfüggő is. A gyerekemék most költöztek -mindketten falun éltek, kertes házban- Budapestre, társasházba. Nincs gond a szomszédokkal, csendes, de központi helyen laknak, minden elérhető távolságban van.

Egyikük se nagy kertészkedő, hétvégente viszont hazajönnek, tehát akár ezt is megtehetik.

Imádnak ott lakni, munka után pikk-pakk bevásárolnak, aztán mehetnek bárhová, bármit tenni.

Én falun élek. Ne gondolja senki,hogy itt nem lehetnek zavaróak a szomszédok.De, nagyon is. Két szomszédomban is van kutya, folyamatosan ugatnak.Szinte minden szomszédom műszakba jár, éjjel-nappal kapu nyílik.

Eladó házak is voltak már, nyakig érő gazzal.

Ha idős leszek fő célom,hogy társasházba, lehetőleg Budapestre, költözzek.

El lehet képzelni 60-70+ évesen a családi ház és környéke rendben tartását. + vidéken a bolt, orvosi ellátás se megfelelő nagyon sok helyen. A fiatalok elköltöznek, a szülők itt maradnak. Nálunk pl. nincs mezőgazdasági munkára megfizethető ember, nincs bevásárló, ápoló.

En csaladi hazban nottem fel. Szerettem hogy van udvar, nem az utcan all a kocsi. A hangszigeteles nem volt a legjobb, a mellettem levo szobabol athallatszodott a horkolas de legalabb tudok erte szolni. Idegen szomszednak nem tudsz szolni. A szomszedban volt neha buli de nem volt zavaro.

Mikor megnosultem akkor tarsashazba koltoztunk. Az maga volt a remalom. Hallottam ha a szomszed nezte a tv-t, beszelgetett, szexelt, horkolt, kohogott, egy szoval minden athallatszodott.

A kocsi az utcan allt egy kozos parkoloban es mindenki oda parkol ahova akar. Tarolohely nem volt a szerszamaimnak.

Iden vettunk hazat. Vegre ismet nyugodtan alszok. Szomszedokat csak akkor hallom ha epp a hazuk elott beszelgetnek. Epitettem tarolohelyet a szerszamoknak, van kert ahol lehet grillezni, az auto sem az utcan all.

Igaz, kell fuvet nyirni de ez hetente 1ora. Felesegem gondozza a viragokat, arra nekem nincs gondom

Sajnos nagyon macerás egy családi ház.

Most is ki kellett halásznom egy falevelet az úszómedencénkből...

:)

Én egyetemista éveim alatt éltem lakásban, amúgy kertes házban nőttem fel. Őszintén, akkoriban nekem az is megfelelt, bár néha ébredtem korán reggel trappolásra, ajtócsapkodásra, fúrásra stb., de nem zavart annyira. Volt erkély, oda kiültem néha, a kert annyira nem hiányzott.

Most, a harmincas éveimben, kisgyerekes anyukaként másképp látom. Társasházban folyton cseszegetnem kéne a játszó gyerekeimet, hogy ne futkossanak, ne hangoskodjanak, mert zavarják a szomszédokat. Ugyanakkor ha nagy nehezen elaltattam a kicsit, és valaki beb*ssza az ajtót fölöttünk, és felébreszti, tuti, hogy megölöm :D Hatalmas előny, hogy nem kell fél napokat elcsesznem a játszón, hogy a gyerekeim levegőn lehessenek, hanem elég kimenni az udvarra, közben én tudok pl. teregetni, beszaladni elindítani még egy mosást, ilyesmi. Ettől még járunk játszóra is a bandázás miatt, de akkor, amikor ráérünk, nem kötelező többórás program minden nap. Van kutyánk, cicánk, és ebbe nem szólhat bele senki. Szóval ebben az élethelyzetben már sokkal inkább előnyösnek érzem a kertes házat. Nekem magam miatt nem feltétlen kéne kert, de a gyerekeknek szuper, hogy van.

A mi kertünk ráadásul be van füvesítve, egy pici konyhakert van, ami a férjem hobbija igazából. Nincs állandó kapálás meg haszonállat, úgyhogy csak minimális pluszmunka van vele, sokkal több az előnye.

Érdekes a szavazás. Nem, vagy alig érkezett szavazat arra,hogy nem költözne családi házba mert sok a munka, és szeretne váltani de nem tudja megoldani. Meggyőződésem pedig,hogy nagyon sokan vannak mindkét kategóriába tartozók.

Én is válaszoltam, korfüggővé tettem a társasház/családi ház előnyét.

Ahogy írod is kérdező, Te még aktív vagy, barkácsolsz, tevékenykedsz. Viszont láttam az idős szüleimet, majd édesapám halála után anyukámat egyedül a családi házban amihez kert is tartozik.Ott szokták meg, ahhoz ragaszkodnak, de nagyon sokan a távol élő gyerekek miatt az idősek otthonába költöznek úgy,hogy esetleg egy (városi) társasházi lakásban még elboldogulnának.Az idősnek is jót tesz a mozgás, de amikor már menni is nehezére esik elég lenne egy kis séta is, nem a kert kapálása, a leesett cserép visszarakására vagy bármi egyéb apró munkálatra segítség keresése.Negyven évesen meghalt a férjem, egyedül maradtam, a gyerekem tanult.Igen, valóban, mi is élveztük kicsi, majd nagyobbacska gyerekkel a családi ház/udvar minden előnyét. Sőt, még most is élvezem, de rengeteg munkám van benne.