Ti hogyan veszitek rá magatokat a takarításra?

A zene jó ötlet :)

Nálam mosogatógép van, így pl. bevált módszer, hogy étkezés után rögtön kézbe veszem a szennyes edényeket, kikocogok vele a konyhába, raknám le a pultra de nem megy - önkontroll :D -, teszek vele mérgemben egy kört, aztán fél kézzel kipakolom a tiszta edényeket és megy be a helyükre a főzős cuccokkal együtt. Ha már ott vagyok, letörölgetem a pultot is. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a tisztítókendő. Ha van időm és türelmem általában már főzés közben elkezdek a gépbe pakolászni, de mostanában le vagyok terhelve, éhesen főzök, ahhoz már túl nyúzott vagyok.

A világ legnagyobb találmánya a vezeték nélküli porszívó. Esténként felkapom, körbeszaladok vele a lakáson és kész is.

Ha valami leesik a csempére rögtön feltörlöm, akkor nem olyan látványos, ha olykor kimarad egy-egy felmosás.

A vécé, fürdőszoba takarítása nálam véletlenszerűen történik. Ha koszt látok, vagy ideje van akkor fogom magam és mindentől függetlenül áttörlöm a dolgokat, nincs ütemezve, betervezve, egyszerűen csak átszaladok rajta, ahogy a poros felületeken is. Port látok, letörlöm, megyek tovább.

Így gyakorlatilag nálam nincs olyan, hogy takarítás. Mindent külön-külön csinálok meg, észre sem veszem, pár perc az egész és mégis rend van. Tökéletesen be lehet illeszteni a napi rutinba :)

2-es vagyok, sokat segít a következő szemlélet elsajátítása is: amit elővettél, azt rögtön el is teszed :D Kupinak nyoma sincs és nem túl bonyolult, nem is időigényes művelet.

Egyébként porszívózásról jut eszembe, én nem szeretek, de rájöttem, hogy saját magammal tolok ki, ha nem csinálom meg naponta. Akkor csak végig kell szaladni rajta, ha valahol kimarad akkor másnap fel fog jönni, nem dől össze a világ. Ha halogatom, akkor szenvedős felszedni a sok szart, meg apránként benyúlkálni mindenhova. Napi takarítással sosem merül le a porszívó, nagytakrításnál meg pont, mielőtt a végére érek. Látványos a különbség.

Én sem szeretem csinálni, de az eredményét szeretem, így ez motivál.

Egyébként meg nem kell rávennem magam. Minden héten van egy nap, amikor megcsinálom, be van tervezve, ehhez tartom magam. Végzek vele és kész, egy hétig megint nem kell foglalkozni vele.

Csináltam időbeosztást magamnak 20 évvel ezelőtt, az első egy két évben görcsösen betartottam, egy idő után pedig az élet részévé válik.

Főleg ha van értelme.

Mi ketten vagyunk és utálunk takarítani, de mindig rend van. Minden héten ki van tűzve egy nap takarításra. Rendet nem kell tenni, mert alapvetően rászoktunk, hogy mindent a helyére teszünk, ha már nincs rá szükség. Így viszonylag gyorsan megy a dolog. Nem mondom, hogy jó, de mivel számolok vele és előre felkészülök lelkileg, ezért csak próbálok gyorsan túl lenni rajta. Aztán igazából azt veszem észre, hogy nem tudok leállni. :) Csak a kezdet nehéz.

Egyébként a bejárat/előszoba a konyha és a nappali egy légtér, a fürdő és a szobák ajtaja is mindig nyitva van, belátni és mivel gyakran felugrik csak úgy hozzánk valaki (pl. jó barátaink szomszédaink), ezért szeretek az egész lakásban rendet tartani, hogy ne égjen az arcom. :)