Egyáltalán nem vagyok házias. Hogy változtathatnék ezen? Ti hogy jöttetek bele, ha nem volt senki, aki korábban megtanítson?
Többrétű probléma, párom szerint csak lusta vagyok és kifogásokat keresek. Ki tudja, talán igaza is van, de én tényleg szeretnék ezen változtatni!
Alap dolgokkal tisztában vagyok, megcsinálom, nagyjából azért tudom, hogyan kell takarítani. Viszont olyan vagyok, mint valami férfi, és egyszerűen nem veszek észre dolgokat, például, hogy ez vagy az még poros, koszos, ott maradt, stb... Kellemetlen, olyan, mintha direkt félmunkát végeznék, pedig valóban nem veszem észre, csak utólag. Mint valami férfi. Kínos.
Főzni nagyjából tudok elméletben, gyakorlatban viszont nem merek, mert félek, hogy elrontom, és az nagyon kínos... (Párom imád szerencsére főzni, de azért szeretnék én is. Rendesen.)
Ráadásul egy csomó mindent nem tudok, mert senki sem tanított meg rá. Egész gyerekkoromban üldöztek a konyhából, ha meg valamit elkezdtem, anyám 1,5 percen belül kiszedte a kezemből, mert csak elrontom... Szóval semmit nem mutatott meg senki, hogy hogyan kellene, praktikákat, stb... Porszívózni meg hasonlók nyilván mindenki tud, de azért egy háztartás ellátása ennél összetettebb, nem?
Úgy szeretnék normális háziasszony lenni!
19L
Mindenkitől csak azt hallom, hogy csomó mindent tanult az anyukájától, nagymamától, és ezt adja tovább, de én egyáltalán nem tanultam semmit! Hát mit fogok így a gyerekemnek majd tanítani?
Egészen selejtesnek érzem magam néha.
válasza:Nem mindenkinek mutatta meg a rokona, mégis nagyon jó háziasszony tud lenni. A kérdésedet olvasva nekem inkább valahogy az jött le, hogy a párod panaszkodik, szóval, hogy szerinte nincs megfelelő rend a lakásban. Vannak ilyen típusú férfiak, igazából lehet, hogy a legnagyobb rend van a lakásban, de úgyis talál kifogást.
A főzés az annyira egyszerű dolog, hogy nem kellene ettől ennyire parázni. Én kb. 25 éves koromig csak süteményeket készítettem, mivel anyukám főzött, de édességet soha nem csinált, én meg főleg úgyis a városban kajáltam, nem főzőcskéztem otthon. Aztán férjhez mentem, fogtam egy szakácskönyvet (a mai napig is csak könyvből tudok főzni) és megcsináltam belőle az összes kaját, ami könnyen elkészíthető volt, szerintem lehetetlen elrontani, csak figyelmesen kell olvasni a receptet. Ehetetlen, rossz kaját még sosem csináltam.
Köszi a választ.
Á, sajnos nem ő reagálja túl, mert egyébként értékeli amit csinálok. Én is érzem a hiányosságokat.
Olyan nehéz, hogy most nekem kell, mikor nagyon sokáig egyáltalán nem kellett. Aztán meg egy szobakonyhás kislakásban laktam, ahol kb. elég volt mosni és felmosni, mert csak aludni jártam haza és pékségekben ettem...
Aztán hirtelen egy egész háztartás. Fél év alatt nem szoktam meg, meg fogom valaha?
Lehet holnap megpróbálok főzni valamit. Csak ne rontsam el :D
válasza:"Egész gyerekkoromban üldöztek a konyhából, ha meg valamit elkezdtem, anyám 1,5 percen belül kiszedte a kezemből, mert csak elrontom... "
Nem a te hibad, pontosan leirtad, hogyan "nevelte" beled anyad a teljes onbizalomhianyt. Abban a pillanatban, hogy kepes leszel tullepni ezen az "ugyis elrontom" erzesen, es atlepsz a "ugyis SIKERULNI fog"-ba, abban a pillanatban megoldodik ez a kerdes.
Fel a fejjel, es ne magadat hibaztatsd, ha eleinte megakadsz egy-egy dolgon.
Elso lepes: onbizalom, hogy sikerul !
A tobbi mar menni fog. Tenyleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!