Mit csinálnátok egy olyan férfival, akivel több éve éltek együtt, de a rendszeretete kb. nulla? (Többi lent)

Tehát már pár éve együtt élünk és az összeköltözéskor megbeszéltük, hogy együtt figyelünk a tisztaságra. Ez az évek alatt totál eltűnt, ha nem én, akkor senki nem takarítana… de már nekem sincs kedvem, mert nulla megbecsülés van (pl.: a tisztán porszívózott/femosott nappalin végigjár utcai cipővel. Ha pedig kosz marad utána, akkor mintha ott se lenne a sármaradék/por)

Pár példát mondanék. A koszt észre sem veszi, a fürdőszoba lábtörlő a végtelenségig lehet koszos, wc papír gurigát a wc mellett gyűjti és abszolút nem zavarja, hogy ott sorakozik akár rengeteg guriga. Mosogatni valóknál mindig az egyszerűbb utat választja: tehát nem mosogat el semmit, csak új tányért vagy bármit elővesz és csak gyűlik a mosogatni való. Ruhák, cuccok szanaszét, semmi rendrakás iránti hajlam. Ha fel is töröl vagy söpör valamit, azt is csak az adott helyen, egészt lakást soha. Üdítős dobozok kuka mellett sorakozik, képtelen levinni a szemetet. És ez csak pár dolog a sok közül…

A legnagyobb problémám az, hogyha említem is neki ezeket, egyből megsértődik és én vagyok a gonosz! Édesanyámhoz hasonlít engem, aki tényleg rendmániás. Én rá hasonlítok ilyen téren, de közel sem ennyire, viszont elvárom, hogy rend és tisztaság legyen körülöttem és ha takarítok is, megbecsülje a munkám. Nem tudok koszban élni. Ráadásul én már szégyellem az egészet és nem akarok senkit se fogadni…

Szerintetek ilyen helyzetben mit lehet csinálni?