Olyan szedett vedettnek érzem az otthonunkat és sokkal nehezebben megy a háztartás családdal mint régen. Miért vagyok ilyen béna?

Anyám tisztaság mániás volt, én nem, de megtanultam igényes lenni. Egyedül és párkapcsolatban is 15 évig mindig szép rend és tisztaság vett körül. Jelenleg 6 éves a fiammal, férjemmel egy kertes házban élünk, amit bérlunk. 2 másik panelt pedig kiadunk. A bérlés azért fontos, mert vegyesek a bútorok, van amit mi hoztunk, van ami itteni.

Nem érem utol magam, örökké rendetlenség van. Mintha nem lenne semminek helye, minden elől van. Olyan rosszul érzem magam igy, vagy pakolok vagy takarítok aztán hopp megint 2 nap eltelik és nem engedek vendéget be hétvégéig. Ha akkor elutazunk, akkor meg uszok csak. Most is ez van. Zajlik az élet és néha erőm sincs elrakni, mert úgyis kell.

Létezik olyan, hogy idővel igénytelenné válik valaki? Szégyellem magam, mégsem tudom széppé tenni és tartani az otthonunkat. Talán nagy is kicsit. Néha csak állok a tennivaló felett, hogy azt se tudom, hol álljak neki. Régen nem ilyen voltam, sokkal dolgosabb és ügyesebb is. Anyum ha még élne, rendesen kiosztása, de most kB azt érzem, hogy bár jönne és megmondaná ezt ide ezt oda tedd és máris ésszerűbb lesz minden és rendet is tudsz tartani.