A magyar építőiparnak miért a derékszög és a párhuzamos a legnagyobb ellenségei?

Maszekba asztaloskodok, könnyűszerkezetes házak az egyetlenek ahol mindig megvan a függőleges, derékszög, párhúzamos.

Tégla házaknál a konyha sarok eleménél 50-50 mm- t kell elhagyni, hogy be lehessen erőszakolni a bútort a helyére. Sokszor még ez is kevés, és helyszínen kell méretre igazítani...

A hullámos görbe sarokban nyit vagy zár a fal az alap állapot. Mindig úgy kell ráfeszegetni a falra a szekrényeket. Utánna meg megoldani jól nézzen ki, mert az idióta asztalos lesz a hibás, ha nem áll össze jól a bútor...

Pedig gondolom az ügyfelek többsége időben fizet! Legalábbis nekem szinte mindig időbe fizetnek.

Spórolás és kóklerkedés az igazi ellenség. Meg a rossz feltételek, rossz munkakörülmények.

Rengeteget lehet keresni a ranglétra megfelelő, vállalkozói fokán. Főleg úgy, hogy mind az anyagot, mind a szakképzett munkaerőt kispórolják. Rossz anyagból meg nem várhatod el a pék végzettségű írástudatlan romától, megfelelő vezetés nélkül, hogy szépen falazzon. Nem is igény többnyire.

A szépen dolgozó, tisztességes mestereket pedig megölik az árakkal a fenti kontárok, nehezen tudnak érvényesülni, mert sokat számít a pénz. Van az a szint persze, ahol megfizetik, de nem ez az átlag.

Két okból.

1. Nincs akkora derékszög mint egy épület és nehéz is lenne használni.

2. Minden téglát és falat lézerrel beszintezni nem volna kis feladat.

Ráadásul a gazda arcáról lehervadna a mosoly ha a folyamatos szintezést ki kellene neki fizetni.