100 éves házra érdemes költeni (belső szépészeti felújítás, burkolatot felújítani, stb), vagy "dózer" kell neki?

Továbbra sem lettünk előrébb a megoldással... :D

Mert továbbra sem mindegy, hogy milyen ház, villaépület vagy ótvar cigányputri.

Hú ez a tipikus "ez nem jó semmire, DE én megveszem!!" szöveg...

Pont ezért kell megtartani, mert ezzel elárulta hogy ő lát benne fantáziát. Avagy potom pénzért megvenné tőled, rendbe rakná, és vagyonokért eladná!

100 éves és 100 éves ház között is hatalmas különbség lehet! Ahogy az embereknél is szokták mondani, az életkor csupán egy állapot, nem az határozza meg ki vagy.

A régi épületek között vannak romhalmazok és patinás értékes házak egyaránt! A vakolat málladozása, még nem jelent teljes szerkezeti károsodást. Hogy érdemes-e felújítani, költeni rá, arról szakemberek véleményét kell kérni. Sajnos, itt jön a helyzet, ki a jó szakember, kinek lehet hinni. (?) Van számtalan kontár Mekk Mester, akik csak a pénzforrást látják a munkalehetőségben. Ők a mindenre vállalkozók!

Vannak a könnyű melót keresők, akik nem vállalnak be nehéz, körülményes, bonyolult, komoly szaktudást igénylő munkákat. Ők hamar legyintenek, ezt felesleges felújítani, erre nem szabad költeni, építsenek inkább újat. (azt mindig könnyebb, egyszerűbb, tehát rutinszerű melósnak is jó munkalehetőség. (ráadásul, még a bontást is fel lehet számolni, amit a hülye is el tud végezni szinte)

Majd vannak a profiknak, de nekik is két fajtája létezik:

Az egyik profin adja el a vállalkozását. Jó a szövege/szövegük, jó a promóció. Mutat sok referenciát, de főként fotókon, rajzokon. Beszél és beszél... lyukat az ügyfél hasába. Nem szégyell luxus kategóriás BMW, Audi, Porsche járgánnyal érkezni a megbeszélésre. Ők a mindenre vállalkozók magasabb szinten mozgó variációi. Tehát, nem fog nemet mondani, sem a felújításra, sem arra, ha a bontás és új építésű házra voksol az ügyfél. (neki mindegy, csak rendelje meg az ügyfél a munkát) Szerződés után a főnököt nem látják többé, vagy legfeljebb csak néha! Ő nem melózik! Sőt, nagy valószínűséggel az adminisztrátorokon kívül alkalmazottja sincs. Alvállalkozóval, annak alvállalkozójával vagy annak alvállalkozójával dolgoztat! Az elvégzett munkákért pedig a felelőséget rájuk hárítja, ha gond adódik. Magyarán, ő mossa kezeit!

A legnehezebben elérhető kategória a profi, aki ért a munkához, kezét is hajlandó akár bepiszkolni, sajt embereivel dolgozik, és/vagy olyan egyéni alvállalkozóval, akiért tűzbe tenné a kezét. A pénzbevétel a saját és dolgozói megélhetését biztosítja, nem csupán a bankszámláját. Jellemzően nem luxus autókkal közlekedik, hanem jól hasznosítható, praktikus típussal, pl. egy Pick-up-al, kisteherrel. Az ügyfélnek mindent elmond, mindent megmutat, mindent egyeztet, tulajdonképp, végig vezeti az egész felújítási, építési folyamaton. Mire véget érnek a munkák, szinte baráti viszonyban köszönnek el. Garanciális javításokat vita nélkül elvégzi, sőt, még exkuzálja is magát.

Utóbbi kategória esetében megesik, nem is egy, hanem több vállalkozóról, szakemberről van szó. Ekkor a tulajdonosnak / megrendelőnek kell összefognia őket, megszervezni, mikor ki jön, mikor ki mit csinál. Ezt nem ajánlom teljesen laikusoknak, mert nagyon, nagyon nehéz megoldás! (mi így újítottuk fel több ingatlanunkat, de jómagam gépész vagyok, aki pár évig ingatlanüzemeltetéssel foglalkoztam. Sajnálatosan, évről, évre egyre nehezebben találok még magam is megfelelő szakikat. Igen sok külföldre távozott az általam ismertek közül vagy felhagyott ezekkel a munkákkal és más területen dolgozik. (én magam is így tettem több éve)

Még egy megjegyzés. Azoknál az ingatlanoknál, melyeket nem igazán érdemes teljes, nagy felújtással átépíteni, kisebb javításokkal, karbantartásokkal élhetővé lehet varázsolni. (a festék mindent eltakar elmélet vonalában haladva) Éveket, évtizedeket lehet élni otthonosan ezekben is.

Bontás vagy nagy befektetés helyett a költözést is lehet választani! Sokszor az ingatlanhoz való érzelmi kötödés teszi tönkre az emberek életét! Nem szabad feledni, a ház / lakás csupán egy tárgy! Az otthon az, ahol élünk, ahol a családunkkal boldogok vagyunk!

Nejmmel és gyermekeimmel, mi a régi 1904-ben épült belvárosi családiházban éltünk, melyet generációk hagytak lerohadni. Patinás épület volt, de senkinek nem volt annyi pénze, hogy teljesen felújítsa. Mi megléptük, amit előttünk senki, eladtuk. Megorrolt ránk a rokonság jelentős része. Hiszen, hogy lehet eladni a felmenők "szent" épületét. Persze, a felújítási, sőt, az állapotmegóvási költségekben egyik sem segített. Mindegyiknek van saját ingatlana, ők miért is fizetnének. A padláson, pincében, fészerekben 4 generációnyi szemét, hulladék volt, melyek kilomtalanítása hosszadalmas, költséges folyamat volt. Munkánk, napi életünk mellett 5 hónap alatt szelektáltuk ki a holmikat, majd 1 hónap volt a lomok elhordása. (első körben eladtuk a netes bolhapiacon, amit lehetett, második körben ingyen elvihetőként, harmadikban pedig fizettük a lomtalanítást egy cégnek. Mellesleg ez a profi cég ott hagyott minket a munka közepén pár nappal a kiköltözési határidő előtt. Az ingyen elvihető szakaszban megismertünk egy kisebbségi lomis csapatot, ők mentették meg a helyzetünket, 48 órán keresztül megállás nélkül pakoltak, végül ki is takarítottak. Másnap átadtuk a teljesen kiürített házat a vevőnek! :-))

Új ingatlanunkban, melyet mai napig alakítgatunk, nagyon szépen és főként igen boldogan élünk! (a morgolódó rokonok pedig eszik a kefét irigységükben azóta is)

90 éves édesapám is itt lakik velünk, aki szintén imádja az itteni életet! :-D