Szárító vakolat használatának indokoltsága, alkalmazásának módja és hatékonysága beltéri hagyományos meszes vakolatok pótlásakor, felújításakor?

Egy '60-as évek derekán épült ház felújításán dolgozom.

Az egyik helyiség (lakószoba) falainak vakolata a padlótól 15-20 cm magasságban helyenként málladozott, kipúposodott, könnyen lekaparható, enyhén nedvesnek tűnő. Ahol épnek tűnik ott is kopogtatás hatására kongó hangot ad, azaz a vakolat valószínűleg elvált a téglától.

A problémás falaknál -külső fal és belső válaszfal is van- az érintett vakolatrészeket a padlótól kb. 30 cm magasságig levertük.

A belső válaszfalnál megdöbbenve tapasztaltam, hogy a téglafal alatt keskenyebb a beton alapozás és a vakolatot a téglafal alá is levitték. Úgy tűnik a válaszfal beton alapja nem lett összedolgozva a helyiség padozatának aljzatbetonozásával. A kettő között jelenleg rés van, amiben valamilyen sárga színű, finomszemcsés homokos anyag van. Talán sárgaföld. Ami folyamatosan érintkezésben volt a téglafal vakolatával.

Nem tudni, hogy a vakolat alulról nedvesedett a sárga anyag felöl, abból véve át annak nedvességtartalmát, vagy a páralecsapódástól nedvesedett és a vakolat adta át a nedvességet az alatta lévő sárga földszerű anyagnak.

Mivel a téglafal alatt van kátránypapíros vízszigetelés maga a tégla nem nedves különösebben. Tapintásra is inkább csak a vakolat tűnik nedvesnek.

A fal kiszáradása után szeretném visszavakolni a levert részeket. Előtte a sárga földes részt kikaparnám annyira hogy valamilyen polisztirol kitöltőanyagot (XPS táblából levágott csíkokat) betehessek alulra, így akadályozva meg, hogy az új vakolat érintkezzen az alatta lévő esetleg alulról nedvesedő anyaggal.

A vakolat elkészítéséhez megfelelő lehet a hagyományos zsákos vakolat vagy célszerűbb lenne valamilyen szárító vakolatot használni?