Milyen egy szobában lenni a testvéreddel? Mekkora korkülönbség van köztetek?

Szörnyű volt, 13 éves koromban kaptunk külön szobát. Csak nyúztuk egymást...ő 1,5 évvel fiatalabb nálam.

Ennek 15 éve, imádom a testvéremet, de esküszöm máig vannak rémálmaim, hogy nincs saját szobám. Számomra borzasztó volt, hogy nem lehetett egy szabad percem se egyedül, semmi magánéletem, ha sírtam ha nevettem mindig ott volt valaki, egy percet se tudtam egyedül lenni...utáltam a helyzetet.

Borzasztó. Nulla magánszféra és a másiknak a hóbortjait, hibáit az idő elteltével egyre kevésbé tolerálja már az ember. Az biztos, hogy megrontja a kapcsolatot a sok kényszerből történő együttélés. Mondom ezt úgy, hogy ikertestvérem van és 23 évesen lett végre saját szobám amin nem kell vele osztozni.

23N

Rémes. 13 éves voltam amikor külön kerültünk, 5 év különbség van, ráadásul ellenkező nemű is. Állandó viták és verekedések voltak, gyűlöltem a helyzetet. Semmi magánszférám nem volt, egy időben kellett lefeküdni, az volt mindig amit ő akart. Állandóan nyaggatott, hogy játsszak vele, ha nem akkor hiszti, verekedés, annak a következményeinek elszenvedése. Általában én ittam meg a levét, mert te vagy a nagyobb legyen eszed, az nem számít hogy két perc nyugtod nincs kussban, vagy hogy éppen valamelyik holmidat teszi tönkre a kicsi. Ha szólni mertem, hogy fegyelmezzék akkor jött az, hogy játsszak vele kicsit és oldjam meg egyedül, ne árulkodjak. Most komolyan, egy alsó osztályos gyereknek mennyi türelme és képessége van arra, hogy fegyelmezzen egy hisztis neveletlen óvodást akinek világ életében el lett nézve minden amiért kicsi. Persze ha verekedés lett én voltam a hibás, többször megkaptam azt is, hogy milyen jogon ütöm meg vagy kiabálok rá mert nem vagyok az anyja, nekem nincs jogom hozzá, annak ellenére, hogy 20 perccel korábban ők hárították át rám a probléma megoldást.

Rendszeresen hangoztattam, hogy utálom. Volt olyan ismerős kisgyerek, testvérem korabeli, akivel jól kijöttem, persze amiatt is kaptam a megszólást, hogy mennyire gonosz vagyok, hogy más testvérét bezzeg szeretem, a sajátomat meg nem.

Nagyon megsínylette a kapcsolatunk, már nincs különösebb bajom vele, de a szüleimre haragszom amiatt ahogy a helyzetet kezelték, azzal több gond volt mint pusztán a közös szoba tényével.

Szerintem a közös szobával nem feltétlenül van probléma, leginkább a jellembeli különbségek, a nagy kor különbség és a szülők nevelési módszere okozza a problémát.

Ha a szüleim máshogy kezelik a szituációt valószínűleg nem éltem volna meg ilyen rosszul. Nyilván akkor is lettek volna kellemetlenségek, de sokkal élhetőbb helyzet.