Cirkó és etázs közötti különbség?

Az etázsfűtés alapja egy vegyes fűtésű öntöttvas vagy lemez kazán. A kazánban

elégetett tüzelőanyag felmelegíti a víztartályt, benne a fűtővizet. A meleg víz felnyomja

az előre menő csőben a hideg vizet és így a meleg víz eljut a radiátorokba. A radiátorok

nagy felületükön leadják a hőt. A lehűlt víz a visszatérő vezetéken a kazán alsó csövén

a fűtött tartályba folyik és újra felmelegszik.

A csővezeték legmagasabb pontján egy tágulási tartály van elhelyezve. A fűtővíz

tágulása és az esetleges gőzképződés miatt fellépő túlnyomást hivatott felvenni.

Ezen a tartályon keresztül lehet a rendszert feltölteni és pótolni az elpárolgott vizet.

A kazánhoz közel egy biztonsági szelepet is beépítenek, ez nagy mennyiségű

gőzképződés esetén megvédi a kazánt a robbanástól.

Az így épített rendszer vastag csöveket igényel, a kazánok kivezető csőcsonkjai

hatnegyed colosak. Ezt a fűtési módot főleg egyszintes épületeknél használják.

A gázcirkó a vezetékes földgáz elégetésével melegíti a fűtővizet és szemben az

előbbi, úgy nevezett szabad kifolyású, rendszerrel, ez teljesen zárt rendszert alkot.

A berendezés kis helyigényű, nem kell kazánház, vékony csöveken történik a víz

áramoltatása, ezt egyfázisú keringtető szivattyú biztosítja. Többszintes épület

fűtésére is alkalmas. A kazánban kap helyet a zárt tágulási tartály, a biztonsági szelep

és egy hőcserélő fokozat a lakás meleg víz igényeire. A kazánhoz ki kell építeni egy

béléses kéményt, az égéstermékek távozására.

Ahol kéményre nincs lehetőség, ott parapetes gázkazánt alkalmaznak. Működése

a konvektorhoz hasonló, az épület falán át a szabadba távozik a füst.

A fejhasználók termosztát segítségével tudják szabályozni a működést, azaz

a fűtést.