Ismertek valakit aki kiköltözött külföldre családostul a könnyebb megélhetés reményében? Akár személyes tapasztalat?

Én jöttem ki a gyerekkel.

Attól függ, mennyire vagytok nyitottak, befogadó közösségbe kerültök-e. Az a tapasztalat (barátnőké és saját), hogy minél kisebb egy gyerek, annál egyszerűbb neki a beilleszkedés. Hamarabb megtanulják a nyelvet és a régi életüket is könnyebb otthagyni, mint az idősebbeknek, akiknek esetleg a szerelmük, barátaik maradtak otthon. Azért nem mindegy, hogy a kis elsős/ovis a többivel együtt kezd 20-ig számolni tanulni, vagy a nyelvet nem beszélő nagyobbnak magyarázod, hogy mi a fosszilis energiahordozó - és ebből úgy írjon dolgozatot, hogy még alig tud kommunikálni. De nem lehetetlen. Egyes országokban (főleg ahol sok a bevándorló, pl. Anglia) nagyon sokat tudnak segíteni az iskolában, a barátnőmék gyerekeit felzárkóztatták, segítették folyamatosan.

Az a legjobb, ha az egész család megy ki, mert legalább ha az egyik szülőnek van munkája, a másik tud segíteni a gyerekeknek, intézni amit kell - mert ügyintézni való az lesz bőven! Lakás, bankszámla, iskolai beiratkozás, ez meg az.... Aztán amint egyenesbe jön az életetek, a másik szülő is tud koncentrálni jobban a munkára.

Hajrá, próbáljátok meg.

Nővérem ment ki Londonba. Bébiszitterkedéssel kezdett, most egy közvetítőirodát vezet. Én szeptemberben megyek Bécsbe tanulni. Itthonból elegem lett. Nem értem ez miért jó, de valahogy én nem érzem magamat nagy magyarnak. meg a kalandvágy is hajt, meg imádom Ausztriát. Apám szeptemberben megy Németországba üzletvezetői pozícióba. Mostohatesóm Svájcban, Zürichben dolgozik, bankban egy valamilyen kis vezetői pozícióban, de voltak rövidtávú, vagyis határozott idejű munkái Amerikában, és Hongkongban is. Anya marad egyelőre itthon csinálja a saját munkakörét, de ő is megy majd ki apám után. Nekünk szétszóródik Európán belül a család. Van egy bátyám is, ő is Londonba készül nővéremhez. Építőiparban dolgozik, igen jó tehetsége van hozzá, de nehéz a kezdet.

Nővérem 9 év kemény munkája után jutott el ide, hogy most közvetítőirodája van, ami beindulófélben van. Apám 45 év munka után, ebből itthon 23 éve vezet egy éttermet elég gyatra sikerrel ahhoz képest, hogy mennyi energiát fektet bele. Most egy ismerősön keresztül tudott hozzájutni, vagyis csak ő ajánlotta neki fel a lehetőséget, mivel szerinte Apám nagyon jó vezetői képességgel rendelkezik.

Én azt mondom, hogy ha valaki nekivág, akkor legyen pénze, mert nem olcsó a külföldre költözés...vagyis nem drága, csak nekünk magyaroknak drága. Legyen tapasztalata, és olyan helyre akarjon menni, ahol az adott szakma ideális. Gondolok itt arra, hogy mezőgazdasági foglalkozással ne akarjon valaki a berni Alpokba dolgozni, mert ott csak mufflonok és sziklák vannak. Nyilván a jobb helyekre kell némi protekció is, de megfelelő végzettséggel, ÉS NYELVTUDÁSSAL, sikert lehet elérni.

Nem lehetetlen, több esélye van, mint, hogy lottót nyerj.

Egyik lány barátom apukája kiment Németországba dolgozni mert a bank el akarta vinni a házukat. Egy évre rá, ment az egész család, azóta is ott élnek, ott jár iskolába.

A nővérem és a barátja kimentek Németországba. A fiú ilyen faipari dolgokat végzett és forintba átszámítva 350 ezer körül keresett. Ott kint mentek német nyelv órákra, megtanulták a nyelvet, vettek autót, házat, a fiú már 600 fölött keres, a nővérem nem tudom mennyit de ő is dolgozik , pedig ott a nők sokan nem dolgoznak csak várják haza a gyerekeket meg az apukát. Tök jó életük van, családi gazdaságot is indítottak. Itthon meg szerintem éhen haltak volna. Én is megyek.