Hogyan tudnám a galambokat humánusan elűzni az erkélyem közeléből? Szeretem az állatokat, de száraz galambszart szedegetni nem.

Egy időben voltak galambok az erkélyemen. Akkor adtam nekik enni és örültem, is hogy vannak. Aztán kicsi 3 napos galambot behoztam és elkezdtem nevelni. Neveltem, hogy hova pottyantson és a kintieket el kellett zavarnom, hogy ne gyűljön guánó réteg a lábunk alatt. Végülis az, hogy nem adtam nekik enni, már szinte elég volt, hogy megfogyatkozzanak az oda gyülekező galambok. Viszont volt néhány amelyik így is jó fészkelő helynek tekintette azt a jó védett területet. Nappal kimentem és elbontottam a fészket amit addig raktak, az nem volt igazán megoldás, mert amikor bejöttem akkor megint kezdték rakni másik helyen a fészket. Tehát nappal hiába ijesztem el.

Végül az volt a megoldás, hogy éjszaka kimentem és nem elzavarni próbáltam a galambot, hanem megfogni és vissza tartani igyekeztem. Ettől olyan érzése volt, hogy ott valaki valami meg akarja fogni és ott nem lehet biztonságban. Akkor egy ideig nem jött oda, aztán megint ott volt. Ezt szinte rendszeresen meg kell ismételni, hogy amikor a leg védtelenebb, éjszaka, úgy érezze, hogy megfogjákk, illetve vissza tartják, hogy ne tudjon könnyen elmenekülni onnan. Akkor lassan megtanulja, hogy hiába is próbál hozzá alkalmazkodni, ezt nem tudja kijátszani és, hogy ott veszély leselkedik rá és jobb ha nem próbálkozik.

Szóval meg kell tanítani, hogy onnan saját érdekében menekülnie kell és nem szabad oda menni mert akkor megfogják.

Amit itt korábban írtak, azok is jó és kevésbé strapás megoldások. Talán a varjú formában kicsit kételkedek mert az én benti megnevelt galambom pl lent az udvaron fordolódik a intiek között és udvarol a kinti lányoknak. Közben oda jönnek nagy fekete varjak és nem igazán zavartatja magát egyik galamb sem. mondjuk az is igaz, hogy varjútól még egyik sem próbálta meg elvenni a kaját. Azért annyira tiszteletben tartják egymást, talán a méret különbség miatt is.

Még érdekesség képpen írom, hogy amikor innen fentről kinézek és a saját galambom meglát, azonnal repül fel néhány kört leírva, de van hogy csak egyenesen felfelé és a nyakamba ül és mély hangon bele búgja a kicsi korában már tőlem tanult szöveget, "gyönyörűűűű gyönyörűűűű". Imád engem a galambom, persze én is őt. Amikor kell neki mennie.. akkor felrepül az ajtó tetejére, és az alá elhelyezett nagy újság papírra potyogtat. Hozott magának egy kislányt és az is kirepül a falnál lévő szék alatti fészekből és fel megy az ajtó tetejére. megszabadul a terhétől és máris megy vissza. Sőt, időnként az is előfordul, hogy nem a "megbeszélt" helyre pottyant, de akkor meg takarítok uána. :)

Egy házi kedvenc ennyit megér.

Így távolról viszont az a gond, hogy hamar megszokják, bármit teszel ki és elég intelligensek ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a tényleg rájuk veszélyes dolgokat a riasztóktól. Nagyon okos állatok a galambok.

Na erről mesélek egy epizódot a megtörtént érdekes esetekből. Még viszonylag fiatal volt a kis korától nevelt galambom, viszont már jól repült és már mondta amit tanítottam neki de még nem mondta tisztán. Valahogy úgy hangzott akkor, hogy "gyöny_rűűű". Nem mondta tisztán végig. Na én meg elkezdtem csúfolni és ugyanúgy mondtam neki vissza, mint ahogy ő mondta. Felismerte, hogy most ezzel én nem tanítani akarom, hanem csúfolom és jól nekem ugrott és őssze-vissza vert a szárnyával és harapdált a csőrével. Kifejezte a nemtetszését és utána még duzzogott is. Nem akart velem "szóba állni", foglalkozni, inkább mérgesen elvonult és duzzogott.

másik eset.

Amikor már elkezdte a párzást (hozott egy kislányt magának). Akkor az ajtón ült. Viccelődve mutattam a kezemmel azt a párzó mozdulatot amikor felugrik a lány hátára és ahogy alá fordítja a farkát, miközben csapkod a szárnyával. Ezen is annyira megsértődött, hogy ezért is nekem ugrott, hogy jól megverjen. :))

Volt amikor játszott a fülemmel és eléggé megcsípkedte, megharapdálta, hogy már vérezni kezdett. Na attól már begurultam és mivel nem hagyta abba, nem hallgatott a szép szóra ezért megfogtam és mérgesen, erőből a levegőbe hajítottam. (ez nálam a legnagyobb büntetés, na meg az, hogy egy ideig nem állok szóba vele).

Szóval elhajítottam mérgesen de ő azonnal vissza fordult még a levegőben és annál inkább támadta a fülem, csak azért is mert nem hagytam. Erről (dezsavü) hasonlóság érzésem volt a madarak című film jeleneteivel. Ilyenkor látszik, hogy még a még oly szelíd galamb is tud kegyetlenül vad lenni.

Mivel kis barátnak neveltem, ezért semmi komoly büntetést nem akartam vele kapcsolatban megcsinálni, amitől elveszítené a bizalmát. Végül amikor a fülem megtépte és többször vissza jött támadni, akkor már mérgesen rákiabáltam, közelharcot vívtunk és védtem a fülem közben. Akkor látta, hogy ezt már komolyan kell vennie, mert aztán (lesz kapsz). Párszor elhajítottam a levegőbe és egyre dühösebben beszéltem vele, közben folyamatosan támadott mint a madarakban.. végül abba hagyta.

Ez a galamb olyan dolgokat megért, amiről azt gondoljuk, ilyen mély érzelmi dolgokat nem érthet meg egy madár. Dehogynem, már nagyon sok mindenből kiderült, hogy megérti.

Amikor tudatosan tanítottam "annak" a szónak a kimondására, akkor külön figyelt, becsukta a szemét és próbálgatta utánam mondani és közben javítgatta a kiejtését.

Csak az tudja mennyire okosak a galambok aki tartósan együtt él galambbal. Mivel nekünk már családtag szintű a kapcsolat vele, ezért sok izgalmas, érdekes dologgal találkoztam már a galamb hatalmas lelkével és intelligenciájával kapcsolatban. Főleg eleinte sokszor csak hitetlenkedtem, de rájöttem, semmin nem szabad meglepődni amit nem ismerünk.

Szóval nehéz lesz elzavarni onnan.

Most jut eszembe, egy lány régebben mondta, hogy az alatta lakó erkélyének tetején szoktak turbékolni a galambok.

Reggel amikor felkel, azzal kezdi, hogy kilódít a galambokra egy kancsó vizet. Attól elrepülnek. Sőt állítólag pár napig el is mentek onnan.

Talán az is jelentene megoldást, ha vennél egy pumpával nyomás alá helyezhető 2 literes virág spriccelő edényt. Annak be lehet állítani a víz széttartását, hogy sugárban vigyen. Azzal rájuk lehetne locsolni.

Igaz, a vizet imádják, fürdeni nagyon szeretnek de azt nem szeretik ha lelocsolják őket. Az a spriccelő elvisz talán két-három méterre.

..de nagyon sokat is foglalkozom vele három napos korától. Igyekszem "ember számba" venni madár létére.

Sok mindent megengedek neki és segítek abban amit akar vagy kér, talán azért ilyen okos madár mert foglalkozunk vele. Valahol nem is állat számba vesszük őt.

Érdekességként feltöltöttem egy videót a galambomról.

A fészekben alatta van kettő műanyag tojás. Ilyenkor még engem is megtámad. A videón is az látszik.

Még érdemes megfigyelni a videó vége felé amikor kijön a fészekből és indul vissza, akkor mondja amit tanítottam neki.

Vagy csak mi értjük úgy, mintha azt mondaná, mintha úgy turbékolna, hogy "gyönyörűű" ? Sokszor mondtam neki abban az időben is amikor tanulta a turbékolást.

http://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo&feature=youtu.be