Anyám el akar költözni, de én nem tudom itthagyni ezt a helyet. Mit tegyek?

Az nem helyes, hogy anyukád kizár a döntési folyamatból.

Viszont úgy gondolom, hogy 14 évesen sokkal inkább el kellene fogadnod a változásokat. A változások visznek előbbre az életben. Mi lesz veled öregkorodban, ha már most is ilyen röghöz kötött vagy?

Az emlékeket meg viszed magaddal a szívedben. Nyilván a barátaidat, keresztanyaádat bármikor meglátogathatod, és ők is téged. Majd most kiderül, kik az igazi barátaid :-)

Az hogy te úgy érzed, semmiben nem szenvedtek hiányt, nem jelent semmit. Lehet, hoyg anyukád vért izzadva fizeti a rezsit, kaját, stb. Gondolom öltözködnöd is kellene valahogy. Ha kisebb lakásba/házba költöztök, arra is több jut :-) gondolj bele.

Valószínűleg a véleményét nem tudod megváltoztatni, neki is nehéz lehetett meghozni ezt a döntést. Egész biztos ezt diktálják az érdekeitek.

Nem tudom, hogy lehetsz ennyire éretlen. Anyukád VILÁGOSAN megmondta, hogy nem tudjátok fenntartani.

Ez AZT jelenti, hogy VAGY eladjátok most és vesztek máshol egy kisebb lakást/házat, amit elbirtok, VAGY ha nem, akkor rövidesen elárverezik a házat a fejetek felöl, és Akkor is el kell mennetek, csak nincs pénz arra, hogy legyen lehetöség valahová menni.

Egyszerüen NINCS más megoldás, ez NEM kedv kérdése.

Hidd el hogy neki sem könnyű, biztosan nem örül ő sem, hogy költözni kell. Ha nincs pénzetek fenntartani a házat, akkor az nem vélemény kérdése, hanem kényszer, neki is és neked is.

Nyugi, nem a világ vége jön el, sőt, lehet, hogy minden jobb lesz mint eddig volt!

"Én már világosan megmondtam anyámnak, hogy nem fogok elmenni innen. Vagy itt maradunk, vagy menjen nélkülem."

Akkor kezdhetsz ismerkedni az új lakókkal előre, hátha befogadnak. Vagy a keresztanyádhoz is lehet költözni, azt írtad, közel laknak.

Ha nem láttad, hogy hiányt szenvednétek bármiben, az valószínűleg azért volt, mert volt egy kis tartalékotok, ami kezd elfogyni, ezért lépni kell. Köszönd meg anyukádnak, hogy előre gondolkodik, és nem csak akkor, amikor már hónapok óta elmarad a számlák fizetésével és kajátok is egyre kevesebb van. Ez nem az emlékek eldobása, hanem a kialakult helyzet megfelelő kezelése.

Én teljesen átérzem a helyzeted...Nem lakom a szüleimmel és hát messzire is kerültem onnan,de amikor anyukám bejelentette,hogy meghirdeti a házat majd viszonylag gyorsan is lett rá vevő..hát 24 évig éltem ott és a kertbe elásott kincsek amikor kicsik voltunk stb :( Nah de egy nagy ház volt 3-man vagyunk testvérek és mind elköltöztünk és mint mondta anyum kettőjüknek teljesen felesleges ekkora ház télen is 300m2 befűteni úgy,hogy a negyedét használják ki stb stb vettek egy sokkal kisebb házat és azóta már nem is panaszkodik,hogy nem fogja tudni miből kifizetni a számlákat és már nem kb 3-4 havonta jönnek meglátogatni minket (270km-re vagyunk) hanem havonta egyszer jönnek aminek a 2 unoka is nagyon örül :)

Amint a saját keresetedből kell pl 1 gyereket,magadat,házat fenntartani jobban meg fogod tudni érteni ezt a dolgot.

"Valójában nem azzal izzad vért anyám, hogy fizesse a rezsit... Hanem azzal, hogy mindenhez a két kezét használta. Mi csináltuk a kerítésünket, átfestettük az egész házat, gyönyörű kertet varázsoltunk a semmiből."

Azért nem hinném, hogy anyukád azért csinált mindent saját maga, mert ez tetszett neki, hanem mert igy SOKKAL kevesebbet kell kiadnia.