Gyűjtöget valaki olyan szinten, hogy már alig fér el a lakásban?

Vigyázz mert ez metegség. Syllogomania-nak vagy disposophobia-nak (összefoglalva Messie-szindrómának)hívják, az évek alatt egyre súlyosbodik. Sok betegnek a végén a lakásában csak kis folyosók maradnak közlekedésre. Az ilyen betegeket egy másik lakásba átköltöztetve lassan újra elkezdenek gyűjtögetni.

Több módszer van a javulásra. Megpróbálhatod egyedül is, az elején még sikerülhet, de ha súlyos akkor szakértő segítségre van szükséged.

Egyszerű eseteknél általában a "zsákolást" ajánlják. Ez azt jelenti, hogy a nem napi használatú dolgaidat zsákokba pakolod és amennyiben egy bizonyos idő után nem volt rá szükséged, akkor kinyitás nélkül kidobod.

Segítség lehet az is, ha egy személy akiben megbízol kidobálja a dolgaidat, úgy hogy ő dönti el mi maradhat a lakásban.

JÓ mérce a súlyosság meghatározása terén a doboz, szatyor és a reklámujság. Ha a régi dobozok, több hetes reklámujságok is vannak a lakásodban és ha most ki akarod dobni akkor nem tudod azt már súlyos esetek közé sorolnám és segítséget kérnék a helyedben.

Én lehetőleg megtartom, amit lehet.

A tárgyaknak is van életük, maradhatnak, míg megöregednek. Amit nem szeretek, kellemetlen ránézni, az repül, ha új vagy jó is.

Ezért volt jó a családi ház: A padláson szépen megöregedhetett a papa karosszéke, míg már olyan régi és poros lett, hogy tényleg ki lehetett dobni.

És a pince: Ide tesszük a tudatalattinkra utaló dolgokat. A padlásra meg a felmenőkét.

Volt, hogy ki kellett dobnom olyat, amit sajnáltam, a helyhiány miatt, de azt máig sajnálom.

Ami viszont tönkre ment, vagy már nem volt kedvem hozzá, úgy dobtam ki, az nagy megkönnyebbülés!És nagyon jó!

Szoktunk összeszedni lomtalanításon régi faasztalt pl, és leégetem a festéket róla, kiránduláson köveket, száraz virágcsokrot, a szerelmeink által készített szÍveket - tartogatjuk és szeretjük! Nekem megvan a gyerekkori copfom és az első cipőm is.

A volt férjem elajándékozta a gyerekkori könyveimet, kidobta a babáimat(amit 20 évig őriztem a majdani gyerekemnek) Ez azóta is sokszor eszembe jut és fáj.

Olyat, amit nem szeretek, olyat nem tartok.

De egy jó ruha vagy cipő úgy foszlik le rólunk, utána portörlő lesz s a végén festékes rongy.

Az edényeket elajándékozom.

Az utolsó hozzászóló miatt, esküszöm kedvet kaptam a gyűjtögetéshez.

Ja és zöld is vagyok, ezért próbálok meg sok dolgot sokáig használni...

Én nem, de ismerek ilyet, és tényleg betegség.

A régi, kedves tárgyakhoz való ragaszkodás nem az, de azért figyelj oda. Ha már csak ösvényeken közlekedsz,az már kezelést igényel.

Persze ez azért függ a lakótér méretétől is, más 30nm-en egy gyújtögetés meg 90-en is.

Húú én most vagyok kidobálás fázisban. Már úgy felgyűlt itt minden, hogy rettenet. Viszont azon is nagyon csodálkozom, hogy hány doboznyi szemetet dobok ki. Ennyi szemét lett volna a szobámban? Fura.. de tényleg :) 10 évvel ezelőtti füzetek, dolgozatok, ellenőrzők meg egyebek... tartogatok én is minden hülyeséget, mert majd egyszer talán milyen vicces lesz újra előszedni. De jelen pillanatban inkább kidobom. És tudom, hogy nem fog hiányozni.

Igazából a legjobb az lenne, ha mindent kirakhatnék valahova és csak azokat hordanám vissza, ami tényleg kell. Akkor nagyon szép rend lehetne itten. :))

Szia!

Én épp ma merültem el a régi emlékekben...Aktuális a kérdés, még az általános iskolai kis leveleket is megőríztem, bár nem találom az órai levelezéseket, de tudom, hogy meg van csak nem tudom hol. Hugom óvodai alkotásaiból is van egy-kettő. Én nagyon szeretem alővenni ezeket a dolgokat, de ez mind emlék, a huháimhoz én is ragaszkordom, van egy-két darab ,amit soha nem fogok szerintem kidobni :D ! MEg van pl. az első szülinapomon viselet kis ruhám :) ! De a szandim is! De ilyet, hogy tv meg hasonlók, inkább odaadom valakinek, hogy használja, nem örökbe :) , de ha nekem szülségem lesz rá akkor ott van és nem ment tönkre álltában, vagy ha igen így jártam. Szóval én minden emléket őrzök :D ! Szerintem még normális vagyok, aztán meg kell kérdezni páromat , neki mia véleménye :D !

Az a baj, hogy én gyűjtöm azokat az üdítős fémdobozokat, meg félliteres kis üvegeket, amiket külföldön vettem. Rengeteg helyet foglalnak, de sajnálok tőlük megválni, mert még jól is néznek ki.

Hasonló ügy, hogy sokszor firkálgatok, írogatok kis cetlikre, ami másoknak megint szemét, de nekem nem.

A kedvencem pedig a két centis vagy annál rövidebb ceruzacsonk. Azokat is gyűjtöm, pedig aztán semmi hasznuk, csak a helyet foglalják.

Három éve lomtalanítottunk, szinte fizikai fájdalom volt, amikor a gyermekkorom triciklijét, gokartját kitettük az utcára.

Amúgy talán még belefér a normális gyűjtögetésbe, hogy könyveket gyűjtök. Harminc polcból, csak hármon nincs könyv, mert azokon van a kistévé, a videómagnó (retró, hő!) és a nyomtató. De azon túl még van könyv az asztalon, ágyon, fiókban. De szerintem ez normális. Még.