Mennyire lehet megszokni az életet egy családi házban, ha mindig lakásban éltél?

naja, én sosem tudnám megszokni a kertes házat.

városi panelpatkány vagyok :)

ugyanígy sokan bezárva érzik magukat a panelben.

Én sosem éltem panelban, szóval kertes ház esetén:

- nyáron fűnyírás

- télen hólapátolás

- ha bármi elromlik, eltörik, a vakolat ledől, csőtörés van, stb azt magadnak kell megcsinálnod/csináltatnod.

- a fűtés ha fa vagy vegyestüzelés van akkor macerás mert tüzelőt kell hozatnod, esetleg össze is vágni behordani, a hamut kivinni stb.

- sokkal többet kell takarítanod, készülj fel a jóval gyakoribb porszívózásra, felmosásra

- ha bogárfóbiád van akkor készülj fel, hogy a kis állatok útját nem sok minden állja el ha be akarnak jutni elég egy kis szellőztetés céljából nyitva hagyni az ajtót, tehát sokkal többel fogsz bent találkozni

- külön öröm pl. a beázás ami panel esetén max a fenti szomszédnak köszönhető, na itt ez egy avittosabb tetőnél bármikor bekövetkezhet de egy vihar is tud okozni érdekes javítanivalókat

Habitustól függ. Ismerek olyat, aki már tíz éve kertes házban él, de előtte negyven évig panelban, nem bírta megszokni. De olyat is ismerek, aki alig várta.

Én három éve panelozom, elmondhatatlanul utálom. Ha minden igaz, még 3-4 év és megint házban lakhatok. A párom panelpatkány típus, eleinte nagyon ellenezte, hogy házunk legyen. De az utóbbi időben már őt is sikerült rávenni, persze hozzájárultak a dologhoz ilyenek is, hogy például köteleztek arra, hogy beengedjünk valami gázszerelőt, aki kidobatta a tűzhelyünk, újra nem volt pénzünk, hónapokig rezsóztunk... igen sokszor elgondoltam, hogy kertes házban ilyen nem történhetett volna. A tűzhelynek amúgy semmi baja nem volt.

Szerintem mindent összevetve panelból kiköltözni könnyebb. Végül is kertes házban is megteheted, hogy nem foglalkozol az udvarral, csak úgyis hamar rákapsz, ilyen szép nyári estéken például a legjobb dolog egy grillpartit tartani kinn lampionokkal meg minden :)