Panelban borultál már ki idegileg a szomszédok állandó zajai miatt?

Nem tudom ez kiborulásnak számít-e:

Egyetem alatt laktam panelban, előtte egész életemben családi házban éltem. Így kellett legalább fél év mire megszoktam és egyáltalán rendesen el tudtam aludni.

Az első hónapokban nagyon nyomasztott a panel és elaludni se tudtam esténként, éjszaka is rengetegszer felébredtem. Aztán úgy ahogy megszoktam, hogy valaki mindig motoszkál, ugrál, ordibál, vagy fúr ütvefúróval, esetleg lehúzza a wc-t, köhög, vagy szexel a szomszédos helységben és hogy a ház előtt az ablak alatt is mindig járkál valaki.

Pontosan úgy voltam vele, mint a kérdező. Teljesen megszokni nem tudtam és utáltam is ott lakni, inkább csak alkalmazkodtam a körülményekhez.

Én is panelban lakom, és a felettünk lakó hölgy hajnalban kopogós talpú cipőben mászkál. Egyszer meguntuk, a feleségem felment, hogy szóljon neki, de nem volt otthon, csak a fia. Elmondta neki a bajunkat, aztán amikor a nagysága hazajött, lehozta az otthoni mamuszféle papucsát, ami tudvalevőleg nem kopog. Fel volt háborodva, hogy ő nem szokott kopogós cipőben járkálni, csak abban a papucsban. Még meg is haragudott, és azóta nem is köszön.

Aztán az alattunk lakó embernek a fia évekig cimbalmozott olyan hangerővel, hogy nem lehetett tőle aludni, még halottak napján is nyomatta. Szörnyű volt, amikor még éjszaka fél kettőkor is cimbalmozott. Azóta már jó pár év eltelt, mert elköltözött a gyerek, vagy mi volt, mert nem hallani. Viszont az apja csinálta utána évekig a cirkuszt. Azon a rohadt radiátoron minden feljött, az ordítozás, szekrényrugdosás. Egyszer egy rendőrt megkérdeztem, hogy mit lehet tenni ilyen esetben. Azt mondta, hogy gyűjtsünk össze 8-10 aláírást ellene, azt adjuk be a polgármesteri hivatalba, és majd azok intézkednek. Egyébként meg ki lehet őket hívni, és ha az első figyelmeztetés nem használ, akkor beviszik, és reggelig ott kuksolhat, azon gondolkodva, hogy máskor ne zavarja a szomszédok éjszakai nyugalmát. Más is volt, most jut eszembe, a felettünk lakó hölgy előtt egy vénember lakott, az meg állandóan, mintha suszterkedett volna még éjszaka is. Szögelt, kopogott, szögelt. És most nem beszélek az éjszakai ordítozásokról, amik behallatszanak. Az ablak alatti pofázásokról, füttyögésekról, mert ugye nincs mobiltelefon, ezért fülsértően fel kell fütyülni a 10. emeletre. De már nem is idegesítem magam, inkább befejezem.