Mit lehet csinálni a szélsőségbe menő társasházi udvarfelhasználókkal?

Jelezni kell a közösképviselőnek, hogy nem toleráljátok, mert zajjal, füsttel, akármivel jár. Vesse fel a lakógyűlésen és korlátozzátok többségi zavazat mellett az ilyesfajta tevékenységeket (pl. medence állítás) a szmsz-ben.

Egyébként nálunk is volt közös udvar, hétvégente mindig grillezett valaki a közös grillezőnél, mi pont felette laktunk. Annyi volt a megoldás, hogy mindig kiírták ki mettől meddig fogja használni, hogy pl. nyáron ne teregessünk ki, amíg begyújtják a grillt, avagy elmenjen otthonról az, akit zavar. Ebben mindenki tök partner volt és mivel sokan használtuk, senkit nem zavart. Esetleg azt lehetne még megbeszélni, hogyha nem épített grill van, hogy hova lehet elhelyezni és hol lehet begyújtani, hogy az ne füstöljön ki senkit közvetlenül a saját lakásából.

Egy medence napiszintű csobogása már lehet engem is zavarna, de ez könnyen letudható.

Egyébként készülj fel, hogyha aktív a társaság előbb-utóbb jön majd fix kiülő kiépítése/beszerzése, a játszótér igény, meg a visítozó gyerekek és stb. Állandó vita forrás. :D Ha nem bírod, el kell költözni. Mi így tettünk végül (bár amúgyis ez volt a terv).

Édesanyám egyszer egy körfolyosós házban vett ki magának egy lakást átmeneti időre, míg lezajlik a válás. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek, de abból kiindulva sajnos pontosan el tudom képzelni, mit él át a kérdező. Ott konkrétan egy család (igen, olyan család) az egész belső udvart kisajátította, oda teregettek, ott pucolták a tyúkot, ott buliztak, hangosan ment a mulatós, tárva nyitva volt a lakásuk ajtaja és onnan is üvöltött a zene, na és persze ők is. Szerencsére csak két hónapig lakott ott, míg meg tudta venni a lakását.

Nekem első emeleti lakásom van egy tízemeletes panelban, pont a bejárati kapu felett; tíz évig laktam benne és folyamatosan azt hallgattam, hogy csapkodják az ajtót, az ablak alatt vitatták meg a napi politikát, járatták az autó motorját percekig, a lakásban meg lehetett fulladni a kipufogótól. A gyerekek rendszeresen az erkélyem alatt ordibáltak fel a barátaiknak, a felettünk lakók pedig imádtak kihamuzni, ami persze nálunk landolt. Szerencsére sikerült házat vennünk és elköltöztünk, nagyon remélem, hogy soha többet nem kell oda visszamennünk.