Lányok, el tudnátok képzelni, hogy régi, udvaros társasházban lakjatok, neveljetek gyereket? (Örököltem, de inkább egy erdő melletti kisházba mennék.)

Barátnőmmel ugyan nem régóta vagyunk együtt, de már szeretnénk gyereket. Most örököltem egy régi társasházi lakást, és mindenki azzal jön, hogy költözzünk oda... a barátnőm még benne is lenne a dologban, de engem kiráz tőle a hideg, nem tudnám elképzelni, hogy ott éljek, pláne ott neveljük a gyerekünket!

Egy régi társasházat képzeljetek el, közös udvar, 15 lakás, és minden ami vele jár, pl. vita a parkolásról, az alkesz szomszéd a lakásod elé hány, a néni bekopog hogy cseréd ki a gázpalackját, ha nyitva hagyod az ajtót bejön a félszemű macska, a közvetlen szomszédban 3 gyerekkel a fogatlan láncdohányos pár állandóan veszekszik, minden reggel zörgésre ébredsz, az udvaron néhol tűzifahalom, bontott hullámpala, gaz, meg a parkoló kocsik...

Velem van a baj, hogy nem tudnék itt lakni, vagy ez tényleg teljesen rendben van?

Én a magam részéről eladnám, és valami csendes, szép, erdő melletti kisházba, nyaralóban költöznék...

30/F