Elegem van az országból, viszont nincs hozzá lelkierőm, hogy elköltözzek. Volt már ezzel így valaki, és mit tett?

Nézd! Én is hasonló cipőben járok nagy különbséggel: nem tart itt engem semmi. Anno dolgoztam Dániában. MÉRHETŐEN JOBB volt! Más volt a munkatársak mentalitása, mint itt. Szomorú embert nem láttam. Fizetés magasabb volt, jobban megbecsültnek éreztem magam. A visszaúton (idény munka volt, úgy 2 hónapot voltam kint) mikor Mo-hoz közel voltunk vagy már éppen, hogy átléptük, egy magyar ember telefonált a buszon (flixbusz). Olyan jó érzés volt hallani ismét magyarul beszélő embert.

Viszont ezt meg lehet tenni interneten keresztül is. Én a munka mellett angolul beszélő közegben játszottam (online játék). Nem magyar..., de vannak youtube csatornák vagy személyekkel beszélhetsz interneten keresztül, amivel valamennyire pótolható ez az érzés.

Nade, nem is ez a legnagyobb gondod, de jó, ha erről is tudsz, hogy létezik ez is.

Te döntöd el, hogy mennyire fontos neked saját magad jó érzete. Talán úgy vagy, hogy a "a család, a barátok, és a falut, ahol születtem"-től kapsz pozitívokat, viszont a "a politika, a fizetések, a közember viselkedése"-től sóók-sóók negatívot. Talán válts munkát.

Megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy amilyen helyzetben jelen esetben vagyok már egy ideje (kisebb, nagyobb megszakításokkal), onnan: EL KELL MENJEK. Ez az én helyzetem.

Nem éri meg, még akkor sem, ha csak rezsit kell fizessek.

Meg kell tanulni neked is mérlegelni. Jól leírtad, hogy mik a vonzó és taszító dolgok, ahol élsz (értsd tágabb értelemben, mint ahogy kifejtetted). Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban kárpótolnak a pozitív élmények, dolgok a negatívokkal szemben.

Neked kell meghozni a döntést! Ha valóban annyira nem érzed otthon magad ott, ahol élsz (szintén értsd tág értelemben), akkor menned kell. Ha tudod kompenzálni, akkor viszont el kell fogadd a helyzetet és túltenni azokon a dolgokon. Ha nem tudod, akkor egyértelmű: menni kell.

Hogy kinek mennyire nehéz...ismerkedjen a gondolattal és folyamatosan érni fog a gondolat.

Hajrá!

Ebben nem lehet tanácsot adni, mert mindenki maga érzi.

Engem ki sem lehetne robbantani innen és ha elmegyek valahova külföldre 2 hét után megesz a honvágy.

Ide tartozom, itt vagyok otthon.

Fognak írni neked ilyen meg olyan válaszokat és okosabb nem leszel tőle, mint ahogy az én válaszomtól sem lettél, mert ezek az én érzéseim, a tiédek meg a tiédek.

Én úgy gondolom, hogy senki nem szabad ilyen döntésben befolyásolni!

Ha nem tekinted végérvényesnek és visszavonhatatlannak, csak egy munkavégzésnek, ahonnan akkor jössz haza amikor úgy gondolod, akkor a döntés is könnyebb lesz.